Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)
„Termett a meggyfa... " - Népi gyermekjátékok a Palócföldön
Az óvodás és mai kisiskolások körében folyamatosan hagyományozódok egyik „örökzöld" csoportja a névrecsúfolóké. Ilyenek: „BÉLUSKA! Mit hozott a Jézuska ? Katulába egeret, Megették a gyerekek. " vagy „GYURKA, Kell-e kutyahurka? Ha nem kell, tedd el Majd megeszed reggel. " „JANCSI papó, kell-e bagó?" „JÓSKA, megyén partoldalba, Istennyila, vágd oldalba! " „JULCSA, Hol a budi kulcsa?" ,JPÉTER, alig vagy egy méter. " „SÁNDOR, Kenyérhajért táncol. Cigánylányért kesereg, Haluskáért pityereg. " A más faluból, a település más részéből valók hagyományos csúfolása, vagy legalábbis a csúfoló rigmus ismerete szinte kötelező volt a gyermekek körében. Még akkor is, ha ennek valós vagy mesés-tréfás mozzanata már elhalványult. A tréfás felelgetős és beugrató rigmusok is gyakorta csapnak át a nagyobbak nyers, olykor trágárságot súroló hangnemébe. Ezek egy része a közösségi, ünnepi szokások parodisztikus megjelenítése során volt gyakoribb (farsang vége, lagzi hajnala, fonó). A gyermekmondókák sajátos, különálló csoportját alkotják a kiszámolok vagy kiolvasók, amelyek lényege az, hogy egyszerű, jól skandálható, dallamos szöveg (pattogó) elmondásával - mintegy sorsszerűén - szétválasszák a csoportos játékra vállalkozókat. A tapasztalat szerint gazdagságukat jelzi az is, hogy az azonos lefolyású játékok kezdetét gyakorta más-más kiszámolóval indították. A magyar nyelvterületről származó ilyen jellegű gazdag kiolvasó mondókaanyagot megismerve és elemezve összevetettük azokat a régiónkról közölt, valamint általunk gyűjtött adatokkal, megállapíthattuk, hogy ezek egy csoportja sajátosan és tipikusan a Palócföld népének sajátja. Istvánffy Gyula 1800-as évek végi palóc népköltési gyűjteménye után még csaknem egy évszázadig elevenen élt az alábbi kiszámolótípus, illetve annak ősi fordulatsora:
