Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)
„Termett a meggyfa... " - A palócföldi játékkultúra gyűjtésének történetéből
János közöl az Ethnographia hasábjain - főként énekes-táncos - leányjátékokat Nád újfaluból. 16 A jó kézügyességet igénylő, és azt folyamatosan fejlesztő kapó-játék ismertetése kapcsán említett Nyáry Albert „A palóc anya és gyermeke" címmel publikált további tanulmánya - ha vázlatosan is - már egy szélesebb közegbe ágyazva nyújtja a gyermeki életkeretet és tevékenységet a csecsemőkortól az iskolás évek végéig. 17 A gazdasági, s ezzel együtt a társadalmi jellegű hazai változások már a századforduló táján is, majd az I. világháborút követően érzékenyen érintették Borsod, Heves és Nógrád megyék hagyományosan paraszti közösségeit is. Az ehhez kapcsolódó ideológiai áramlatok részeként a kultúrpolitika újraélesztette, s a maga céljaira használta fel a „népi" kultúra egysíkú értelmezését, egy sosemvolt, műmagyar álomképet, melynek egyik reprezentatív vonulata a Gyöngyösbokréta-mozgalom néven vált közismertté az 1930-as, 1940-es években. A sokszor vitatható színvonalú, és a színpadra állítás során természetes jelentésüket és értelmüket vesztett bemutatók, műsorok anyagát - viszonylag rövid ideig néprajzos szakemberek kiegészítő jellegű helyszíni gyűjtéseikkel és tanácsaikkal hitelesítették. A hagyományőrzőbb (vagy annak vélt) területek között így Nógrád és Heves megye községei közül többet felkerestek, így jártak Őrhalomban, 18 Hasznoson, 19 Diósjenőn 20 stb. is. „A maconkai és a kazári bokréta" című beszámolójukban néhány jellegzetes énekes-táncos leányjátékra is felhívják a figyelmet. 21 Az észak-magyarországi Felföld tekintélyes részét alkotó Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyék gyermekjátékainak legkiválóbb kutatójaként volt ismert LAJOS Árpád (1911-1976). Négy évtizedes gyűjtő- és rendszerező tevékenysége során számos értékes tanulmányt közölt szakfolyóiratokban, múzeumi kiadványokban, s nem utolsó sorban önálló köteteiben. Nevéhez fűződik a Hangony-vidékről származó játékok és az azoknak keretet nyújtó szokások leírása, 22 a borsodi énekes-táncos leányjátékok és a mérkőző (fiú) sportjátékok összefoglalása, 23 a mezőkövesdi lányok hagyományos körjátékai, 24 a kapózás egy újabb változatának közlése a Hernád mentéről, 25 valamint a mancsozas észak-magyarországi névváltozatainak példaszerű elemzése. Megállapította, hogy az országosan ismert, eszközös mérkőző csapatjátékok bottal és tekegolyóval játszott fajtái közül ez, a fagolyót hajítófával elütő és beváltó játéktípus kizárólag az ún. palóc vidékre jellemző. 26 Külön meg kell említenünk továbbá az „Este a fonóban" címmel napvilágot látott monográfiáját, amelyben a Bükk-vidéktől a Hegyközig mintegy 70 község kendermunkájára és fonóbéli népszokására vonatkozóan nyújt igen értékes áttekintést. 27 Borsod és Heves mellett Nógrád megyéből viszont csak az utóbbi néhány évtizedben szaporodtak meg a gyermekjátékokra vonatkozó kisebb-nagyobb közlemények. Közöttük - habár időben kissé vissza is kell nyúlni - feltétlenül meg kell említenünk Melich János nevét, aki a már korábbról jól ismert és több helyről is közölt ,Jiaja gyön16 PARAJ János 1926. 17 NYÁRY Albert 1931. 173. 18 FÉL Edit-KOVÁCS László 1937. 19 GÖNYEY Sándor 1938/a. 20 GÖNYEY Sándor 1938/b. 21 GÖNYEI Sándor-SZENDREY Ákos 1937. 22 LAJOS Árpád 1937. - Uő. 1935. 23 LAJOS Árpád 1957. 24 LAJOS Árpád 1969. 55-62. 25 LAJOS Árpád 1972/a. 125-127. 26 LAJOS Árpád 1972/b., vö. még: Uő. 1976. 27 LAJOS Árpád 1974.
