Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)

„ Szív küldi szívnek... " - Feliratos falvédők Nagyrédéről

egyes kiskereskedők. Napjainkban már csak elvétve akad szöveges tálvédőt is forgalmazó árus, de a piactér sarkán működő rövidáru boltba néha még manapság is szállítanak ilyet a nagykereskedelmi vállalatok. A piacon vagy boltokban vásárolt, s az otthoni konyhában használatos falvédők kisebb hányadát alkotja az a csoport, amelyik tömegcikként, szériában készült, utólagos ki varrást és szegest, vagy egyéb díszítést nem igényelt. A rendelkezésre álló anyag összessége alapján ezt elsődlegesen a műdal- és magyarnóta-részletekből merített szövegek illusztrációjával párosuló textíliákról mondhatjuk el. Eseteink legnagyobb részében a „félkész" falvédőket a hozzájuk szánt szegéllyel együtt az anyák iskoláskorú leányaiknak vásárolták, akiknek otthon többnyire ez számított az első komolyabb varró- és hímzőgyakorlatnak. Szólnunk kell arról is, hogy amíg korábban a lakást díszítő párnák, terítők, kendők és lepedők hagyományosan a téli időszakban, s minden leány számára Nagyrédén is kötelező érvénnyel házilag készültek, addig e falvédők esetében már mindez esetlegessé vált. Nem járt ezzel együtt semmilyen kötött reprezentációs vagy presztízs-igény; a hagyomány ereje ekkorra már alábbszállt. A falvédők kidolgozására ezúttal inkább a hétvégi és kényszerpihenők, valamint az iskolai kézimunkaórák nyújtottak alkalmat a 10-12 éves leányok számára. A mindenfelé hasonló, országosan elterjedt (csekély variációjú) szegélyanyagot pedig valamelyik varrógéppel rendelkező asszonynál maguk varrták, vagy kérésre felvarratták. Csupán néhány esetről tudunk, amikor egy-egy megkedvelt, s a piacon éppen kifogyott mintázatú falvédőt újrarajzoltattak egy ügyesebb kezű asszonnyal, aki „nyomóspapírral" csak átmásolta a kívánt példányt, de azon nemigen alakított. A szöveg és a minta kiválasztása is sokkal szabadabbá vált: a szövegnél inkább a „szívhez közelebb álló" felé hajlottak (elsősorban a magyarnótás idézetek és a jó háziasszony szorgosságával kapcsolatos bő választék alapján), míg a minták esetében az bizonyult döntőnek, hogy melyikkel van kevesebb vesződség, melyik a hamarabb elkészíthető. így az egyszerűbb láncöltést és a kevesebb tömött varrást igénylő darabok részesültek előnyben. Az ügyesebb kezű lányok több falvédőt készítettek, megpróbálkozva a nagyobb türelmet igénylő díszítményekkel is, de elfoglaltságukat már korántsem kísérte a többiek részéről olyan irigykedő figyelem, mint mondjuk nagyanyáik korában. Nem számított szégyennek, ha egy fiatalasszony nem tette fel (mivel nem is készített) saját hímzésű abroszt az asztalra, fölé pedig a falvédőjét, legfeljebb azt az egy-két boltból valót. Régente a bepiszkolódott textíliát a többi ruhaneművel együtt mosták ki, s helyére addig egy másik került. De kopásuk, elhasználódásuk (főként az anyag minősége miatt) így is gyors volt. A kézi mosás okozta sérüléseket még egy darabig megjavíthatták, de a gépben való ruhatisztítás elterjedésével szinte teljesen tönkrementek. A legtöbb helyen mosogató- vagy portörlökendőként használták s használják ma is, hogy legvégül a szemétbe kerüljenek... 2. A csekély számú, de viszonylag jó állapotban fennmaradt nagyrédei feliratos falvédőket 3 fő típus alá soroltuk annak megfelelően, hogy szöveg és képi ábrázolás együttesével milyen elkülöníthető tartalmakat közvetítenek. Ezek: a vallásos szentenciák, a hétköznapi normatívák és a nóták vagy műdalok idealizált szituációi. a) Vallásos szentenciák A vizsgált feliratos falvédők közül ezek szerepelnek a legcsekélyebb számban, a következő szövegekkel: Isten áldása lebegjen e ház felett, Dicsőség az Istennek, a jóakarataú embernek, békesség a Földön. A harmadik a „Házi áldás" közismert formuláját nyújtja, míg a negyedik a háziasszony fohásza (Az én jó Istenemet könyörögve kérem,