Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)

„ Szív küldi szívnek... " - Halottas búcsúztatók Borsodbótáról és Upponyból

Bohoda Zoltán, 5 hónapos upponyi csecsemő fölött, 1981. december 8. Dallam: ,Hol vagy, én szerelmes..." Pcco rubato fV 3 (y) 3 1. Hoí vagy én sze - rei - mes Je - zus Kris2-tu -- som

9 (y) Hol ta - hl - lak Te - ged , Ke -- gyes Meg - váj - torn

9 Adj vi - ia - gos-sa - got mert fe - nyes vagy , I , (7)Tf. NÓ - lad nel - kul szí - vem i - gen ba - gyadí Fehér koporsóba bezárt kis virág, Könnyező szemekkel tekintünk reád, Szívünket a bánat tépi érted, Miért kell már néked sírba térned. A kedves altató bölcső-dal helyett, Szomorúan hallod e gyászéneket, Ha ölelésedért karunk reszket, Nem ölelhetik, csak a sírkeresztet. Nem fáradtál még el, miért pihensz hát, Alig hallottad még szüleid szavát, Öt hónapnyi volt csak csupán élted, Földi életedet korán végzed. Megállott kis szívem s többé nem dobog, Két szemem lezárva, aludni fogok, Ne sírjatok értem, ha elmegyek, A szép mennyországban angyal leszek.