Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)

„ Szív küldi szívnek... " - Halottas búcsúztatók Borsodbótáról és Upponyból

Mielőtt elválunk, előbb elbúcsúzom, S úgy indulok el a hosszú, végső úton. Első szavam tied, szerető hitvesem, Tudom, fáj a szíved hogy búcsúmat veszem, Itt hagylak özvegyül, de ne bánkódj nagyon, Minden jóságodért a Jó Isten áldjon. Nyugodj meg, ne sírjál feleségem, nagyon, így rendelte ezt a nagy égi hatalom, Mindent megköszönve azt kívánom neked, Áldja meg az Isten özvegy életedet. Mária, egyetlen szerető leányom, Férjeddel, fiaddal a Jó Isten áldjon, Megköszöni lelkem értem tett jóságtok, Békesség, boldogság ragyogjon reátok. Kedves jó unokám Gábor, Isten veled, Minden jót kívánok koporsómból neked, Vigyázzék majd reád a Jó Isten szeme, Eletedet széppé, boldoggá O tegye. Gyula, Béla testvér és azok családja, Köszönöm, hogy itt van végső búcsúzásra, Özvegy jó apósom, most már Isten veled, Erőt, egészséget kívánok még neked. Feleségemnek hét testvére s családja, Könnyezve koporsóm ime körülállja, Sógornők és összes szerető sógorok, Tőletek is most már végleg elbúcsúzok. Nászom, nászasszonyom, komák, komaasszonyok, Gyászos koporsómból végső búcsút mondok, Keresztvízi s bérma jó keresztgyerekek, Régi munkatársak már Isten veletek. Közeli s távoli összes rokonaim, Tisztelő vendégek és jó szomszédaim, Szerető barátok tőletek is válok, Végső búcsúzásom ti is fogadjátok. Végül Hozzád térek, megváltó Krisztusom, Ne hagyd el szolgádat a nagy végső úton, Sírom mélyén nyugtot adj megtört testemnek, Üdvösséget mennyben hozzád tért lelkemnek.