Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)

„ Szív küldi szívnek... " - Halottas búcsúztatók Borsodbótáról és Upponyból

Az alábbiakban három különböző búcsúztatót közlünk, feltüntetve azok dallamát is.

16 1. Kriston Hossó Vencel, 68 éves borsodbótai nyugdíjas bányász fölött, 1977. november 19. Dallam: „Van egy gyönyörű kert..." Poco rubato Ba - na - tos e - ne - kek hang- za - rak fe - let - tem Út - ra ke - szen va - gyök , el kell mesz-sze men - nem, r r ; i m - p A - ho - vá most me - gyek, nincs szen - ve - dès bá - nat , (Y) 1 1 ""1 -r -T-h— ( h Tí r7-v--r à —MI 4 # * ——• • Jn - g^yen osz- to - gat - jak az ö - rö - kos ha - zat Ó, de mégse ingyen kapom azt a helyet, Ahová csendesen nyugodni most megyek, Fájdalom, szenvedés annak a nagy ára, Sok jajt kért ajkamról a koporsó párna. Eltem ez életben én hatvannyolc évet, Szólított Teremtőm, számadásra térek, Negyvennégy esztendős házasélet után, Árva lesz otthonunk nélkülem ezután. Beteges voltam már annak van nyolc éve, Kialudt szívemből az öröm reménye, Csak pár napig voltam súlyos beteg csupán, Nem fáj most már semmi megnyugszom ezután. Ha már nem lehetek többé a tietek, Hajoljon hát hozzám még egyszer szívetek, A dallamok lejegyzéséért Fajcsák Attila kollégámnak (Eger, Dobó István Vármúzeum) mondok köszönetet!