Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)

„Itt van üllőm alatt a kalapácsnyelem... " - Dramatikus játékok Bekölcén

Erre a napra még a 60-as években is kenyeret sütött a háziasszony. A módosabbak disznót vágtak, de 2-3 pár libát mindenképpen. Itt már korábban is asztalra kerültek az édes sütemények, torták. A vendégek általában reggel kilenc óra felé érkeztek meg gyalogosan vagy szekéren. A házigazda pálinkával, borral kínálta meg őket, majd a háznál eltöltött rövid idő után a férfiak és a fiatalok kíséretében a misére indultak. Az asszonyok szokás szerint otthon maradtak, s az ebédet készítették föl. A templomi istentiszteletet és a körmenetet követően nézelődtek a faluban, majd visszatértek a vendéges házhoz, ahol már asztalon várta őket az étel és az ital. Ki-ki helyet foglalt, majd pálinkával koccintottak, de az étkezés előtt felállva várták meg, hogy a családfő elmondja a rövid asztali áldást. Ezután fogtak az ebédhez, melynek főbb fogásait a fentiekben már említettük. Ebéd után az asztalnál maradva a férfiak poharazgattak és beszélgettek, újabb híreket mondtak el egymásnak, s meghányták-vetették a rokonság és az ismerős kör gondjait, örömeit. A litániára jelző első harangszókor felállottak s el is indultak a templom felé, hogy közben legyen idejük az utcabéli szomszédokkal való beszélgetésre is. A délutáni ájtatosságot követően sétálni indultak a faluba, s főként a faluközben nézelődtek, ahol már délelőtt felállították sátraikat a különböző árusok, kiknél mézeskalács, játékok, láncok és kisméretű szentképek, csecsebecsék voltak kaphatók. A gyermekek és a fiatalok örömére állandóan működött a sergő (körhinta), pattogott a sörét a céllövöldés művirágokkal tarkított tábláján. A faluban egyre több helyen szólalt meg a muzsika. A kocsma körüli térségen a Borsodnádasdi Lemezgyár fúvószenekara

63 játszott, akiket minden alkalommal meghívtak. Ok is a reggeli órákban érkeztek, mert már a körmenet alatt is játszaniuk illett. Az ebédet a tagok külön, egy-egy baráti háznál költötték el, majd ezután adtak kora estig térzenét a „Hangya-kocsma" udvarán, vagy később a Kultúrház gyepén. A falu több részén viszont egy-két cigányzenész járta sorra a házakat, ahol a háziak kedvére húzták a hallgatót, vagy az éneklésre és táncra serkentő nótákat. E, főként tarnaleleszi cigányzenészek több csoportban járták a falut, s közülük került ki egy-egy hajnali búcsúbál zenekara is. A leleszi banda mellett adatközlőink közül sokan szívesen emlékeznek vissza a náluk gyakorta muzsikáló Kiss Guszti zenekarára. A búcsúnap estéjén szokásos bált általában valamelyik kocsma udvarán, illetve rossz idő esetén annak helyiségében tartották, rendezték meg az ifjúsági szervezetbe (KALOT, DISZ, EPOSZ, KISZ) tartozó legények. Az ehhez szükséges engedélyt már jó előre megszerezték, s a zenészeket is időben (2-3 héttel korábban) megfogadták. A báli nap délutánján még egyszer megegyeztek a kocsmárossal, s szélről helyezték el a székeket és az asztalokat. Ketten a bejáratnál tartották a pénztárt, mivel mindenkinek kellett belépőt váltani. A nők 30^f0 fillért, a férfiak 50 fillért fizettek. A legények közül csak a komolyabb szándékú fizette kedvese vagy menyasszonya belépőjét, többnyire azonban külön érkeztek a fiatalok. Az 1950-es években már egyre több példa akadt arra, hogy a fiú nemcsak a lányt, hanem annak anyját is beváltotta. A házaspárok közül általában a 35^40 év körüliek jelentek meg. Az idősebb korosztály tagjai otthon maradtak vendégeikkel, s éjfélig is elmulatoztak. A bál rendjére egyszerre több legény is ügyelt, de a zenészeknek külön vigyázója volt. Ez a tekintélyes legény ott állt a banda közelében, s figyelt, hogy a bál a megbeszélt és szokásos táncrendben (csárdás, rumba, „foxrott", 63 A lemezgyári fúvószenekar történetéhez és működéséhez lásd: Nemesik Pál 1980 (rádióelöadásának kéziratos anyaga), valamint Fazekas István 1980. évi jegyzetei (BHGY).