Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)

„Itt van üllőm alatt a kalapácsnyelem... " - Dramatikus játékok Bekölcén

keringő, tangó) folyjék. A táncolók és mulatók - még hajócskán fogyasztottak az italból - csak hozzá fordulhattak különtáncot rendelni, amiért minden esetben pénz is járt. A búcsú másnapja: készülődés a tréfás játékokra E bálok minden esetben féktelen jókedv, tánc és harsogó éneklés közepette a másnap hajnalig tartottak el. A legkitartóbb házaspárok utolsó tagjai is hazatértek ekkorra már, de a helybéli és vendég-fiatalok nehezen akartak szétoszlani. A bál szervezői elszámoltak a bevétellel, kifizették a zenészeket, valamint az esetleges komolyabb kár térítésén egyezkedtek a kocsmárossal, aki végül is bezárta a helyiséget, hogy kitakarítson és lepihenjen. Mindig akadtak viszont olyanok, akik tovább maradtak volna, így még a zárás előtt vettek egy tonna sört, és azt az udvaron csapra verték. Egymást és a zenészeket is kínálgatták, hűtötték a gyomruk. így töltötték az időt reggelig, mikor az egyre éberebbek a hajnal óta ittasan bókoló, s szólítgatásra, böködésre sem reagáló valamelyik társukat feltették a kocsmaudvaron lévő kuglizónái álló hosszú asztalok egyikére. Toborzás a búcsú-másnapi tréfás játékokra (a fotók Bakó Ferenc felvételei, 1953) Erre már a tréfás kedvű zenészek is magukhoz tértek és körbemuzsikálták, pattogtatták a hegedű húrjait. Volt, aki gyertyát gyújtott, s egy-egy szálat a fekvő feje végihez állított, így kezdődött lassanként az újabb mulatság, amely hosszú évtizedeken át szinte sosem maradt el.

64 A mindvégig talpon lévő, majd csapatba verődő fiatalabb és vénlegények között a mulatósabb kedvű házas és özvegyemberek is megjelentek, biztatták egymást és a muzsikusokat. Ekkor indultak el a toborzóra, melynek során énekszóval járták végig a Ez alól csupán 1944 ősze volt kivétel, amikor is a „front", azaz a német csapatmozgás elérte Bekölcét is.