Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)
„Itt van üllőm alatt a kalapácsnyelem... " - Dramatikus játékok Bekölcén
sének napja) kötődik." Néhány, ma már csak igen szórványos adat azonban a nap archaikusabb, népünk hagyományainak ősibb rétegeire világít, amelyek e napot a földmüvelés és az állattartás egy-egy főbb tevékenységéhez fűzik (vetőmagszentelés, dologtiltás, a juhnyáj széjjel verése). 56 Bekölcén emberemlékezet óta a templom védőszentjének, Máriának biblikus születése napján tartották s tartják ma is a búcsút. Ezzel kapcsolatosan már itt és most annyit szükséges megjegyeznünk, hogy ez csupán kb. 150 éve van így, mivel az 1840-ben (hosszú huzavonával) újjáépített templom korábban Gyertyaszentelő Boldogasszony titulusát viselte, kinek egyházi ünnepe február 2-ára esik. 57 A balatoni anyaegyház filiájaként szereplő községek vizitációs jegyzőkönyvének utasítás részében a fonó, a lányok és fiúk közös labdajátéka s a poszrik mellett az egyházi méltóságok tiltják a búcsúnapi zenés mulatságot is, amely a fenti eltérések ellenére a vendégség, a közösségi ünnep ilyetén meglétét egyértelműen bizonyítja. 58 Hogy e tiltásoknak mennyire nem volt eredményes foganatja, arról BÁLINT Sándor így ír: ,,A zajos mulatságot különben az Egyház hosszú időkön keresztül tiltotta és a farsang, búcsú és menyegző idejére korlátozta... 59 E tiltások legalább az egyházi személyekre voltak kötelezhetően érvényesek, de megtartásuk ellentmondásosságára is utal egynémely példa. 60 Visszatérve a bekölcei búcsúnaphoz, ennek szokásos rendjét a következőkben ismertetjük. A búcsúnapi vendégségbe már a megelőző hét vasárnapján elmentek a családok hívogatni. A reá következő napokon az asszonyok kihordták a bútorokat az udvarra, súroltak és mostak, takarítottak, meszeltek és tapasztottak. A gyárba vagy bányába járók valamelyik műszak alkalmával szólították meg, hívták vendégségbe kedves cimborájukat, munkatársukat vagy a volt katonatársat. Ez az invitálás természetesen azok családtagjaira is vonatkozott. Ilyenkor beszélték meg munkavezetőikkel is a müszakcserét, lehetőleg úgy, hogy az ünnepet követő második napon kelljen csak újra menni. 61 A többség a helybéli italboltban vásárolt be, de a gazdák Egerből, a „Grőber-pincéjéből" hoztak bort kisebb vagy nagyobb tonnával (30-50 liter). 6 " 1948-ig a búcsút mindig a napján tartották, amikorra szeptember 8. esett, mert az államosításig működő „Rimamurányi R. T." vezetői ezt engedélyezték és támogatták. Ezután tértek át Bekölcén is arra, hogy az ünnepnaphoz legközelebbi vasárnapot válasszák. A vendégségre mindenhol egyaránt nagy anyagi áldozattal készültek. Az ünnepi étrend fő vonásaiban a következő volt: tyúkhúsleves, főtt hús, töltöttkáposzta, sült hús és kettő-három túrós meg mákos kalács. Kisboldogasszony napjának egyházi, valamint népies ünnepi vonásait emeli ki Artner Edgár 1923. 297299.; Manga János 1947. 60.; Bálint Sándor 1977. II. k. 263-270. Bálint Sándor 1977. II. k. 115.; Barna Gábor 1979. 113.; Pénovátz Antal 1979. 97. Ezt bizonyítja az 1746-ból és 1769-ből származó egyházlátogatási jegyzőkönyvek anyaga, amelyek magyar nyelvű kivonatát Kovács Béla (Heves megyei Levéltár, Eger) készítette el. Múzeumunk adattárában megtalálhatók a PA 62-70, valamint a 64-70 számok alatt. Értékes feljegyzések találhatók még községünkre vonatkozóan az EÉL 3320. raktári szám alatt a „Keresztellek, házasultak, halottak anyakönyvéiben (17111788). Ugyanígy még további, helytörténeti bejegyzésekkel szolgál az 1829. június 30-iki keltezésű „Visitatio Canonica Parochialis Ecclesia Balatony" (EÉL Arch. Vet. 3439. ir. sz.), stb. - Vö. még: Az Egri Egyházi Főmegye névkönyve 1849. évre 101.; Liber Sancti Johannis 1886. III. 444., valamint az Egri Főegyházmegye schematismusa 1963. 15. és Bakó Ferenc 1969. 519. Vö. még: ENA 2183-80 gyűjtés anyagát. PA 64-70 (1769-es). Bálint Sándor 1938. 76.; Morvay Péter 1951. 74., 76.; Voigt Vilmos 1972. 272., 274. Sumner, William Graham 1978. 869., valamint Bálint Sándor 1938. 49. „Volt, hogy ilyenkor Nádasdon még a hengersort is leállították, annyira nem volt ember. Gyakran, mikor tizenkét óráztunk, majd csak kedd estére mentünk dolgozni" - Pozsik Bertalan adatközlő. Hossó Kismaréi Imre adatközlő.
