Viga Gyula: Tájak, ízek, ételek B.-A.-Z. megyében (Miskolc, 2004)

AZ ÉTELKÉSZÍTÉS ÉS AZ ÉTKEZÉS ESZKÖZEINEK VÁLTOZÁSÁRÓL

34. kép. Konyha, Cserépváralja, 1936. (l^eszjh Andorfelv.) és funkciója általában rokon a rozsszalmából készült kotçupokkal (gabona- és más magtartók), kupulykókkal (főleg tojás tárolására). A finomabb szalma alkalmas volt igényesebb tárolók készítésére is: kerek vagy ovális formájú kenyértartók, kanáltartók, szakajtók (szakasztok) a Tisza mentén és a Bodrogközben készültek gyékényből is. A fafaragó központokban lokális stílusa alakult ki a kisebb-nagyobb tárgyak, eszközök tárolására készített tartóknak. A fából készült formák többsége falra akasztható. Legegyszerűbb közülük az, ahol a sűrűn átfúrt, téglalap vagy félkör formájú deszkalapba csúsztatták az evőeszközöket. Elsősorban a Bodrogközből ismerünk olyan példányokat, ahol ennek a deszkalapnak a felfüggesztését is míves káva segíti, homloklapján karcolt vagy vésett növényi ornamentikával, forgórózsával. A Bükk-vidék és a Bükkalja kanalasai doboz formájúak, melyeknek a pereme, kissé magasabb hátsó oldala, ritkábban az előlapja karcolt vagy vésett díszítésű. Cserépfalun a kanáltartóhoz hasonló formájú, kisebb méretű gyufatartók is készültek, közöttük külön figyelmet érdemel egy kétfiókos, madarat formázó példány. Rokonok ezzel formailag a sótartók is, amelyek — szemben a pásztorfaragások közé sorolható asztak párjukkal — zömmel falra akaszthatók. Mind a palóc vidékről, ill. a Sajóvölgyből, mind a Bódva-völgyből és a Cserehátról ismerünk négy sarkukon apró oszlopocskákon erősített, oldalain áttört díszű, vagy szíj ács szerű lapokkal befont példányokat is.