Viga Gyula: Tájak, ízek, ételek B.-A.-Z. megyében (Miskolc, 2004)

AZ ÉTELKÉSZÍTÉS ÉS AZ ÉTKEZÉS ESZKÖZEINEK VÁLTOZÁSÁRÓL

A. sütés-főzés eszközei Az élelmiszerek előkészítésének, darabolásának — nagyobb fizikai erőnek kitett — eszközei ritkábban díszítettek. Vannak azonban kivételek is. Maradtak ránk a 18—19. századból datált, alkalmanként barokkos faragású tőkés kéziinalmok. Ezek vályús, főleg sóőrlésre használt példányai főleg a Bükkalja és a Zempléni-hegység kőfaragóit dicsérik. A fa mozsarak egyszerűek, törőjük, verőjük általában vasból készült. A kukorica törésére is alkalmas, a Tisza keleti partján ismert nagyméretű famozsarak vidékeinken — az emlékezet és a tárgyi emlékek alapján - nem voltak használatban. Kisebb méretű borstörők, mozsarak fából inkább a polgári konyha felől érkeztek. Általánosabbak voltak az öntöttvas mozsarak, ill. az — ugyancsak nemesi és polgári hatást tükröző, nagyobb értékű — rézmozsarak. Ez utóbbiak századunkban jelentek meg, s generációkon átöröklődtek. A hús darabolásának díszes emlékei az állatformájú, főleg lovat formázó bárdok, s felbukkannak díszesen megmunkált kések, aprítok is: húshoz, szalonnához, zöldségfélékhez egyaránt használták őket. A paraszti díszítőművészet remekei a 18. századtól datált káposztagyaluk. Díszítményeik között barokkos és klasszicizáló 32. kép. Kenyérsütés cserepes kabolás kemencében, Fü^ér (Gönyey Sándor fel v., 1929.)