Viga Gyula: Tájak, ízek, ételek B.-A.-Z. megyében (Miskolc, 2004)

A MEGYE TÁPLÁLKOZÁSI HAGYOALÁNYAINAK JELLEMZŐ VONÁSAI

Ugyancsak tanulságos a heti étrendek alakulása: ebben is lokális adottságok és nagytáji történeti folyamatok összegződtek. Érdemes ismertetnünk néhány hétköznapi étrendet a 20. század derekáról, ami sokat elárul a táplálkozás struktúrájáról. Az első adatsor a bükkalji Súlyból származik, ahol a népesség nagyobb része református. A példa egy református család heti étrendjét tükrözi. A család minden tagja ugyanazt az ételt ette, általában a gyermekek is azt kapták, mint a felnőttek. Reggel rendszerint szalonnát ettek. Legfeljebb a gyermekek kaptak árpakávét, újabban (az 1940-es évektől) tejet. Ha nem volt szalonna, akkor kis kenyeret ettek, télen sült krumplit. Télen különösen kedvelt volt a fagyos szalonna, ecetes vereshagymával. Vacsorára mindig az ebédről megmaradt ételt fogyasztották. Nyáron, a nagy mezőgazdasági munkák idején viszont estére főztek. Az ebédek ételsora így nézett ki: Hétfő: habart bab, túrós tészta. Kedd: Krumplileves nokcdlivcl, palacsinta. Szerda: Laposborsó leves, paprikás krumpli. Csütörtök: Húsleves (télen disznóhéisból, nyáron baromfiból), pampuszka (fánk) vagy puffancs. Péntek: Rántott bab vagy tésztás bab, tarkedli. Szombat: Lebbencsleves (hogy vasárnap szépek legyenek!). Vasárnap: Húsleves, pörkölt nokedlivel vagy rizskásával, esetleg főtt hús, mártással. (Kora tavasszal sóska, nyár elején büszke- vagy ribizli mártás, télen paradicsommártás befőzött paradicsomból). Vasárnap sütemény is volt: béles, mákosvagy diós kürt (Barsi Ernő 1996. 661—665.). A Mezőkövesdhez közeli — önmagukat ugyancsak matyónak tartó — Szentistván római katolikus népénél a 20. század első felében így nézett ki a heti étrend. Hétfő: laskaleves kolbásszal, estére kemencében sült krumpli. Kedd: kemencében hússal együtt főzött borsó, néha csak üresen. Szerda: pászkát sütöttek, valamit mindig tettek rá. Csütörtök: bab vagy kása (köles, kukorica, árpa) vagy laska hússal. Péntek: böjtös nap —görhe, tejberizs és leves. Szombat: reggel sült krumpli, délben krumplileves, este ismét krumpli. Vasárnap: nagy fazék káposztát főztek, minden reggel sütöttek alá szalonnát, és három napig rájártak. A vasárnapi ebéd még a tehetősebbeknél is alig különbözött a hétköznapitéji, de meleg étel volt, általában hússal (Morvay Judit gyűjtését idézi: SzjgetiAndor2003. 58.). A bodrogközi Karcsán a második világháboréi utáni évekig megmaradt a hagyományos étrend. Hétfő: habart leves és vastag- vagy öreglángos. Kedd: a levesek napja volt, pl. gombóda- vagy gombaleves, hozzá főtt vagy sült tészta. Szerda: habart étel és főtt vagy sült tészta. Csütörtök: lehetőség szerint húsos levest főztek, hozzá sült tésztát. Péntek: habart leves, lekváros gombóc, lángos, lapcsánka vagy valamilyen lepény. Szombat: darás ételt főztek, amit hagymás zsírral vagy kolbásszal kínáltak.