Viga Gyula: Tájak, ízek, ételek B.-A.-Z. megyében (Miskolc, 2004)

A MEGYE TÁPLÁLKOZÁSI HAGYOALÁNYAINAK JELLEMZŐ VONÁSAI

vizsgálatára, valamint a különféle magazinok, kantinok szerepére is. Bizonyos, hogy az utóbbiak egyszerre voltak befogadói és átadói a különféle vidékekről érkező munkásság étkezési szokásainak, ugyanakkor közvetítői a polgári étrendnek, táplálkozási kultúrának. 24. kép. Baromfitisztítás a lakodalmi ebédhez, Kesznyéten, 1962. (Bodgál Ferencfeli'.) 25. kép. Lakodalmas konyha, Mályinka, 1957. (Lajos A/pád felv.) V. Az ünnepi táplálkozás változataiban kevéssé ragadható meg a „táji" jelleg, a böjtök és a naptári ünnepek ételeinek tömbösödése erőteljesebben vallásokhoz kötött. Különösen a római katolikus és görög katolikus csoportok ez irányú tradíciója erőteljes, a reformátusságé kevéssé mutat egységes formát. Számos archaikus vonást őriznek a hosszú böjtök táplálékai. A 20. században, különösen az elmúlt évtizedekben az eléibbi csoportok effajta hagyománya is változott: a böjtök korábbi kötöttsége sokat enyhült — például a vacsora helyett a karácsonyböjti ebéd honosodott meg —, s tovább egységesült az ünnepi ételek köre is.