Viga Gyula: Tájak, ízek, ételek B.-A.-Z. megyében (Miskolc, 2004)

A MEGYE TÁPLÁLKOZÁSI HAGYOALÁNYAINAK JELLEMZŐ VONÁSAI

Az ünnepek étkezéseinek sorában megkülönböztetett gazdagságú kulturális hagyomány övezte a karácsony esú asztalt, a fogyasztott ételekben elvált a katolikusság és a reformátusok étrendje. A palócoknál a karácsony böjtjének jellegzetes, gazdag ételsora van, amelyek egy részéhez jelentős hiedelemanyag kapcsolódik. Ez utóbbi csak részleteiben különbözik a megye katolikus népességénél: a díszesen megterített asztal, az arra — változatos módokon — elhelyezett magvak mindenütt a következő évi termés gazdagságát igyekeztek biztosítani. Az asztal alá helyezett széna és szalma — amit aztán az állatokkal etettek meg — a Szent Család misztériumát idézte, egyszersmind a termékenységvarázslás része volt. Ez ugyancsak általános volt a Palócföldtől a Bodrogközig a katolikus családoknál. A karácsony esti vacsora fő fogásai is alapvető egyezést mutatnak: a gombás káposztaleves, majd a mákkal, dióval ízesített guba (gúnárnyak, bobajka, doboska és más elnevezéssel) többé-kevésbé mindenütt hagyománynak számít. A fő ételek mellett alma, dió, aszalt gyümölcs, fokhagyma, méz, palóc területeken a molnárkalács került az asztalra (Cf. Schwalm Edit 1989. 463-466.). A részletekben megnyilvánuló táji változatok - például a mezőkövesdi matyók karácsony éjfélkor fogyasztott angyalburkája, vagy egyes bodrogközi falvak aranyvize, s még számtalan műveltségi elem — feltárása egy rendszerező szokásmonográfia lapjaira tartozna. Hasonló a helyzet a húsvét vasárnapi ételekkel és étkezésekkel: azok jellegadó részét a szentelmények alkották, amelyeknek a fogyasztását is gazdag hiedelemanyag kísérte. Változott a megszenteltetett ételek köre, utóbb már csupán azok egy darabját tették a szentelő kosárba. A Bodrogközben az 1930-as években a görög katolikusság még a 6-8 kilós ünnepipászkát vitte el a szentelesre, az elmúlt évtizedekben már csak egy szeletnyi darabját viszik. Hasonlóan változott a helyzet az ünnepi sonka (sódar) esetében is. Feltáratlan a húsvéti — egyáltalán az ünnepi - kalácsok formája és funkciója a megye kiterjedt részein. Hasonlóan csak töredékeket ismerünk a megye népcsoportjainak szilveszteri, újévi, farsangi táplálkozásáról. Nem sokkal jobb a helyzet az emberi élethez kapcsolódó szokás anyaggal sem. Az emberi élet fordulói közül korábban sem a keresztelő, sem a halotti tor nem tartozott a kiemelkedő ünnepek sorába, gazdag étkezéssel való megülésük az 1950-es évektől általános. A legnagyobb ünnep a lakodalom volt, aminek étrendjében azonban ugyancsak megfigyelhetők a polgárosulás, a modernizáció 26. kép. Eakodalmi kalács sütése, Cserépfalu, 1983. (Bánfalvy Ferenc felv.)