Viga Gyula: Tájak, ízek, ételek B.-A.-Z. megyében (Miskolc, 2004)

A MEGYE TÁPLÁLKOZÁSI HAGYOALÁNYAINAK JELLEMZŐ VONÁSAI

22. kép. Szalonnasütés a% ózdi vasgyárban (Feldman Pálpelv.) szalonnát, hagymát, burgonyát, babot, kenyeret, száraztésztát. Az utóbbiak sorában általánosan ismert volt a tojás nélkül gyúrt, és vékonyra nyújtott laksa (loksa, laska), ami változatos formában volt elkészíthető a favágók, erdei munkások, szén- és mészégetők egyszerű tűzhelyén. Jellemzően kevés edényt használtak, a 20. század során már dominált a vasbogrács alkalmazása. A bányák, gyárak, üzemek munkásai leginkább otthonról vittek magukkal hideg ételt, a meleg táplálék jobbára otthon várta őket. Nem volt azonban ritka — természetesen, ha a munkahely és a munkakörülmény engedte —, hogy zománcos ételhordóban [diner), ill. kisebb edényben élelmet vittek magukkal, amit ebédidőben megmelegítettek. A kohászok és más tűz körül dolgozók szalonnát sütöttek: a fém nyársakat, fémből hajlított kenyérpirítókat maguk eszkábálták hozzá. Maguk állították elő azokat a fém tepsiket is, amelyekben ugyancsak szalonnát vagy kolbászt, hurkát sütöttek, egyszerűbb ételeket készítettek (Vass Tibor 1981. 271-283.). A további kutatásnak érdemes lenne figyelmet szentelni a gyári és üzemi étkezdék hatásának 23. kép. Szalonnasütés fatű^ön a% ó^di vasgyárban (Feldman Pál felv.)