Viga Gyula: Tájak, ízek, ételek B.-A.-Z. megyében (Miskolc, 2004)

A HAGYOMÁNYOS KULTÚRA TÁJI-TÖRTÉNETI TAGOLÓDÁSA BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYÉBEN (A regionális életmód-stratégiák feltételei és változatai)

4. kép. Miskolc — szüret a% avasi szőlőhegyen. Színezett képeslap Elsősorban a megye közlekedés földrajzi helyzete és szerkezete, valamint az eltérő adottságú tájak gazdasági kapcsolatrendszere adhat magyarázatot arra, hogy a táji-felszíni tagoltság ellenére nincs valódi reliktum-terület, kistáj. Jóllehet vannak mikrorégiók, amelyek viszonylag nagy számban őriznek archaikus elemeket az alkalmazkodás formáiban (Bodrogköz lápi életmódja, Tisza mente legeltető gazdálkodása, Bükk és Zempléni-hegység erdei iparai és kézművessége stb.), a műveltség egészének állapotában mindenütt kitapinthatók a 19—20. század lassú polgárosodásának folyamatai. A nem néprajzi kategóriát jelentő szegénység, ami — a fentebb már említett okok miatt — c térségben igen gyakran és sok helyen jelen van, nem konzerválja a műveltség korábbi állapotát. A munkára elvándorlók, sokféle tevékenységet folytatók igen gyakran közvetítik az új műveltségi elemeket közösségük számára. A gazdasági-társadalmi változások nemcsak a gazdasági, vallási, közigazgatási központok szerkezetét árnyalják, hanem máig hatóan formálják a lokális központok és a perifériák viszonyrendszerét is. A 18—19. század folyamán a térség többközpontú, ami befolyásolja a műveltség egész állapotát is. Az egyik központ TokajHegyalja centrális területe, ami sajátos gazdasági szisztéma, termelési egység, s amelynek hatósugarában fejlődik ki a „Bodrog-parti Athén", Sárospatak műveltségi központ szerepe. A másik centrum a Sajó) és a Hernád összefolyási területének az Alfölddel való találkozási zónája, az ún. Miskolci kapu, melyben maga Miskolc városa a 18—19. század folyamán válik gazdasági központtá. A 19. század folyamán megerősíti ezt a Sajó-völgy iparosodása is. A Felföld irányában két további, de nem egyformán markáns centrum található. Egyértelmű Kassa szerepe, központi funkciója, ugyanakkor önmagában is több alközpontra bomlik a gömöri térség gazdaság- és kultúraszervező centruma: elsősorban Rozsnyó és Rimaszombat szerepe a meghatározó.