Viga Gyula: Tájak, ízek, ételek B.-A.-Z. megyében (Miskolc, 2004)
RECEPTEK - - Zempléni hegyvidék
lett kisebb annak mérete.) Amíg a böjtös perec mindennapi árucikk volt, amit nag} 7 tömegben, mindennapi fogyasztásra álk'tottak elő, addig a tojásos perec csemegeszámba megy. A perec történetéről A magyar népi táplálkozásban a perec országosan ismert volt, történeti adatok szerint volt, ahol a 17. századtól már önáUó céh foglalkozott annak előállításával (pl. Debrecen). Általában azonban parasztasszonyok szakosodtak a perecsütésre és annak — szűkebb-tágabb körben való - értékesítésére. A 20. század folyamán jelentős perecsütő központ volt TokajHegyalján (Észak-Magyarország, Zemplén megye) Erdőhorváti, s az ott készült perecek a közelmúltig lokáks élelmiszer-márkaként voltak ismertek és keresettek. A horváti perec ízben és formában is különbözik a debreceni és a somogyi (Somodi, ma Drienovec, Szlovákia, ahol készítették) perecektől, amelyek ugyancsak forgalomban voltak még Tokaj-Hegyalján a második világháb őréiig. (A debrecenit a dék - Tokaj, Bodrogkeresztúr, Sárospatak -, a somogyit pedig az északi vásáros helyekről - Gönc és környéke - szorította ki a horváti perec az 1930-as, 1940-es években.) A debreceni perec kisebb volt, 2-2,5 cm átmérőjű: felfűzték, nyakba akasztva vitték haza a vásárból. Mivel a történeti források nem emktik, az erdőhorváti perec előálktását — recens adatok alapján - a 19. század utolsó évtizedéig leketett nyomon követni. Készítése az erdőkorváti asszonyokhoz kapcsolódik: azokon a közeli településeken, ahol készítik, horvátiból származók terjesztették el (pl. Tolcsva, Erdőbénye, Sárospatak). Az 1950-60-as években elmaradhatatlanok voltak még a korváti perecek Tokaj-Hegyalja vásárairól is. Mai forgalma már csekélyebb, szűk körre korlátozódik. A horváti asszonyok mind sütöttek, de az 1940-50-cs években kb. 15—20 volt, aki piacra is termelt. Főleg szegényebb asszonyok foglalkoztak vele, akiknek a föld kevesebb munkát adott. A helybek fogyasztás főleg a gabona behordásának, cséplésének közös munkájához kapcsolódott. A kereslet egy része is az öntött perec készítéséhez kapcsolódott: a Bodrogköz, Tokaj-Hegyalja és az abaúji Hegyköz (Északkelet-Magyarország) görög katolikusai vásárolták nagy mennyiségben a horváti perecet, akik - böjtös időszakban - olajjal készítették, egyszerűen cukorral vagy savanyú káposztával fogyasztották (1960-as évekig általánosan). A termék nagy része a környező városokban, falvakban kelt el. Mskolctól Sátoraljaújhelyig kocsmák, élelmiszerüzletek vásárolták és árusították, de — hátaló ruhákban (ajdá) — vaséiton is hordták árulni a horváti perecet. 1945 előtt szekerekkel is jártak vásárra: 4—5 perecsütő asszony összeállt, s telerakták a szekeret a pereccel töltött zsákokkal. Főleg Tokaj-Hegyalja vásárait látogatták. Erdőhorváti öntött perec A kész perecet apróra tördekk, leforrázzák, leszűrik, kevés pirított cukorral, darált mákkal, dióval, esetleg lekvárral vagy morzsolt túróval fogyasztják. Farsangi fánk (Mogyoróska) Hozzávalók: 0,5 kg kszt, 5 dkg vaj, 3 dkg élesztő, 5 tojás sárgája, 1 evőkanál porcukor, 5 evőkanál rum, kevés só és tej. Fél dl meglangyosított, cukrozott tejben megfuttatjuk az élesztőt. A vajat kissé megolvasztjuk, és az összes alapanyaggal, langyos tejjel, hólyagosra verjük fakanállal. Kétszeresre kelesztjük, majd a tésztát gyúródeszkára borítva kiszaggatjuk. Ismét kekú hagyjuk, majd forró olajban lassan sütjük. Először fedő alatt sül, majd a fordítás után fedő nélkül sütjük. Szívópapírra vag}' szalvétára szedve, fektatjuk róla az olajat. Tálba tesszük, és melegen kínáljuk. Tetejét porcukorral megszórhatjuk, és melegített baracklekvárt kínálhatunk hozzá.
