Viga Gyula: Tájak, ízek, ételek B.-A.-Z. megyében (Miskolc, 2004)

A HAGYOMÁNYOS KULTÚRA TÁJI-TÖRTÉNETI TAGOLÓDÁSA BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYÉBEN (A regionális életmód-stratégiák feltételei és változatai)

3. kép. A megye térszerkezete. 1—2: a megye fejlettebb területei (a borsodi iparvidék), 1 : agglomeráció, 2: az

t agglomeráción túlnyúló iparterület, 3: átlagos fejlettségű terület, 4: gazdaságilag elmaradott (hátrányos helyzetű) területek, 5: agglomeráüós központ, 6: szubcentrumok (növekedési pólusok), 7: mikro körzet központok (Frisnyák Sándor 1994. 42. alapján) A Hernád és a Bodrog folyók közé ékelődő Zempléni-hegység középhegyi zónája ugyancsak sajátos adottságú pcremlépcsőn át fut le a völgyekig: közismert a Bodrog felé eső keleti oldal, Tokaj-Hegy alj a, kevéssé az Abaúji-Hegyalja. Önálló tája a Zempléni-hegységnek északon — a Bózsva és mellékvizeinek medencéjében a HegyköZj valamint a déli részen a Szerencsi-dombság. A síkságok a megye déli és délkeleti részét foglalják el, felszínük ugyancsak a folyóvizek járásához igazodik, A Bükkalja és a Tisza vonala között terül el a Mezőség, ami a folyó mentén a Borsodi ártér mélyebb fekvésű szakaszába fut. A Sajó és a Hernád összefolyásánál a Miskolci kapuban nyílik ki a táj a sík vidék felé, ettől keletre pedig a Harangod vidék és a Tisza ártéri síkját képező Taktaköz^ húzódik. Önálló egysége a megyének a Tisza és a Bodrog által határolt Bodrogköz^ melynek területét kettészeli a szlovák-magyar határ. A sík vidék felé lefutó folyók völgyei legyezőszerűen, egy körcikk szeleteiként tördelték szét Borsod-Abaúj-Zemplén területét. Az ember termelőtevékenysége történetileg éppen fordított utat jár, mint a tájak előbbi felsorolása: a sík vidék felől hatol felfelé a folyóvölgyeken, s csak fokozatosan jut be a dombvidékeken át: a hegységek belsejébe. Ez azonban lassú, a népesség számának növekedésével és a termelőtechnika színvonalának emelkedésével párhuzamos folyamat. A rendelkezésre