Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Keletközép-Európa népessége a 6-9. században

lom klánfönökei gondoskodtak fajtestvérei szolgálatairól. Nemsokára a hűbéri terjeszkedés elérte a Kárpát- és a Cseh-medencét és az Elba-Odera-közét. A hűbériség intézményei hatékonyabbnak és idötállóbbnak bizonyultak a pásztori főnökök hódításainál. Az Alpok útvonalai mentén tehát észak és kelet félé terjeszkedve egy új civilizáció egészítette ki mindazt, amit a római időkben felépítettek. Például Szent Gallen kolostora - mint holmi élősködő a táplálékát adó növényre - rátapadt a Lombardiát és a Rajna völgyét összekötő kereskedelmi útvonalra. A bencés papok könyvtárában van egy hatodik századi latin-német szószedet, bizonyítékaként annak, hogy a testvéreknek, ha meg akarták értetni magukat, milyen nyelvi problémákat kellett naponta megoldaniuk. A magyarországi kolostorokban csak a 14-15. században állítottak össze ilyen puskákat. Már a törzsi asszimiláció is teljesen megváltoztatta a népesség etnikai összetételét, ám ennek ellenére az Elbától keletre elterülő tájakon maradt a legalacsonyabb a laksürűség. A kontinentális Európában - valószínűleg 0,5-10 fő/km

2 alatt - egyenetlen területi megoszlásban helyezkedett el a lakosság. (Az Elbától nyugatra eső - németek lakta szövetségi tartományokban az 5. században 2,3/km

2 laktak.) Minden viszontagság ellenére létszámuk mégis gyarapodott, az össznépesség a római idők után, az ezredfordulóig megkétszereződött egyes tájakon. Összesen talán 3-5 milliónyian lehettek kezdetben és 6-7 millióan a korszak végén. Sajnos egyelőre még sok részlet homályos történetünkben. A múlt nem fedi fel titkait. Ha valaki a szokásostól eltérő megállapításokkal akar előrukkolni, számolnia kell azzal, hogy fejtegetéseit nem tudja bizonyítékokkal alátámasztani. A közkeletű gyakorlathoz képest szokatlanul sok feltevést kell megkockáztatni. Nem lehet áttekinteni például, hogy mik voltak az etnikai folyamatok motivációi.

7 A „sötét középkor" - többek között - azzal érdemelte ki - korántsem dicséretet bizonyító - jelzőjét, mert tényei homályban maradtak. Nincsenek és nem voltak olyan fényforrások, amelyek megvilágítanák a múlt eseményeit. Logikai konstrukciók helyettesítik a leírásokat. Sőt, a kelleténél több hipotézisre van szükség, mint más korszakok ábrázolásakor. A sötét középkor kutatását illetően a legtöbbet a régészektől lehet várni a jövőben. A leletek feltárását végző tudósok eddig nem sok energiát fordítottak a középkor kutatására. Talán azért, mert az egykori élet maradványainak együttesei szegényesek. 7 Alföldy, 1972: 1-16., Alföldy, 1985., Amouretti, 1986., Anderson, 1974., André, 1961., BeningerKloiber, 1962: 125-69., Borovszkij, 1982., Bury, 1928., Csernyenko, 1982: 3-38., Csemisev, 1963: 211-27., Dannheimer, 1964: 182-92., Dannheimer, 1966: 326-38., De Neewe, 1984., De Neewe, 1990: 363-402., Dovzsenok, 1970: 33^tl., Dobrowolska, 1931., Dobrowolska, 1935., Dölling, 1958., Druzsinyina, 1959., Düwel, 1968., Dvornik, 1949., Dvornik, 1956., Filip, 1961., Frank, 1993., Geanakoplos, 1964., Gebhard, 1951: 230-35., Gebhard, 1962: 351-69., Gorbunova, 1978: 170-74., Grand-Delatouche, 1951., Gringmuth-Dalmer, 1977: 61-77., Gupalo, 1970., Hachmann, 1961., Hoensch, 1997., Hoffmann, 1998., Hoffmann, 2001., Jaeger, 1987., Jaeger-Petri-Quirin, 1984/I-II., Käser, 2003: 63-82., Kazmienska-Trestik, 1967., Kaminska, 1970., Klejn-Lebegyev-Nazarenko, 1970: 226-68., Koch, 1969., Kraemer, 1951: 139-41., Kunstmann, 1996., Latouche, 1961., László, 1944., László, 1970: 161-90., Le Roy Ladurie, 1967., Ljapuskin, 1968., Ljascsenko, 1952/1—

II., Maehling, 1944/a., Maehling, 1944/b., Melnikova, 1977., Milocic, 1966: 231-64., Miller, 1965., Miller, 1981., Niederle, 1913/I-V., Obolenski, 1971., Ostrogorsky, 1966/1: 205-34., Ostrogorsky, 2001., Ovcarov, 1987: 171-90., Pareti, 1952/I-V1., Parry, 1978., Partner, 1972., Phillips, 1965., Pletnyeva, 1958: 151-226., Pletnyeva, 1974., Pletnyeva, 1978: 174-80., Pounds, 1962: 439-62., Pounds, 1969., Pounds, 1970: 45-81., Pounds, 1974., Pounds, 1997., Reitinger, 1969., RGA., Richard, 1969: 45-57., Rolle, 1979., Roth, 1971: 323-58., Roth, 1972., Rybakov, 1970: 15-20., Rybakov, 1979., Sage, 1970: Sage, 1971: 193-97., Schwarz, 1958: 101-26., Schwarz, 1970: 51-56., Scsegov, 1970: 254-61., Spuler, 1961., Stein, 1967., Steuer, 1968: 18-87., Steuer, 1982., Svoboda, 1963: 97-161., Svoboda, 1965., Torbrügge, 1960: 16-69., Vallat, 1987: 1987: 181-218., Venclová, 1973: 41-71., Wagner, 1964: 233-42., Ward-Perkins, 1962: 389^105., Werner, 1961: 307-16., Werner, 1962: 229-50., Wielowiejski, 1960: 284-99., Wolff-Mauro, 1960/I-1I., Zeiss, 1939., Zimmermann, 1970: 53-92., Zimmermann, 1992.