Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Előszó

ELŐSZÓ Az alábbiakban olvashatókat (igaz jóval rövidebb terjedelemben!) már egy korábbi alkalommal papírra vetettem. A Wieger Kiadó (Klagenfurt/Celovec), illetve a grazi egyetem - délkelet-európai történelmet kutató — intézetének oktatói felkértek arra, hogy írjak egy dolgozatot, amelyet egy tízkötetes kiadványuk, a (Wieser Enzyklopaedie des europaeischen Ostens - WEEO) ,,Kelet-Európa történeti lexikona" című mű II. kötetében óhajtottak közreadni. A közelesen megjelenő könyvrészlet címe: „A mindennapi történelem a 6—17. századi Keletközép-Európában". Természetesen egy lexikonfejezet csupán korlátozott terjedelmű alkalom a kiterjedt problematika előadására. Ezért úgy döntöttem, hogy néhány kérdés megítélésekor akár ismétlésekbe bocsátkozva elmondom véleményemet, írok egy monográfiát. Már régóta készültem arra, hogy elkészítem Keletközép-Európa prekapitalista társadalmai mindennapi történetének kézikönyvét. Szűkebb szakmai körben többen is tudtak szándékomról. (Alighanem ez az oka annak, hogy megbíztak a lexikon szövegrészletének megíráséival.) Arról azonban nem volt behatóbb ismerete senkinek sem, hogy az elképzelt monográfiáihoz csak a gondolati vázlatot tudtam papírra vetni, a részleteket illetően viszont az adatokat még nem tudtam - a kívánt mennyiségben - összegyűjteni. Ez utóbbi feladatot végül is nem sikerült megoldanom. Programomat sosem tudom megvalósítani. Lehetőségeim sajnos korlátozottak, a lexikonrészleten kívül csak a mostani közlésre futja, ezért a dolgozat inkább problémafelvetésnek, munkahipotézisnek, mintsem a bizonyítékok részletező előadásának sikeredhet. A tervezett nagyobb terjedelmű dolgozatot azért nem tudom megírni, mert elkészítéséhez - a meglévőkön kívül — sok olyan publikációt (elsősorban folyóiratcikkeket) kellene elolvasnom, amelyek hiányoznak a magyar könyvtárakból. A tanulmányok a kisemberek egykori környezeti kultúrájáról, hajdan volt tárgyairól szólnak. Az ember mesterséges környezete találmányokból, tárgyak együtteséből áll. Az anyagi kultúra történetének adatait tehát fényképeken, rajzokon szokás közzétenni. Nincs hatékonyabb módja az információk feldolgozásának. Az illusztrációkról xerox-másolatokat kellene beszereznem - könyvtárközi kölcsönzéssel, de ehhez nincs pénzem, a témához azonban nem kaptam elegendő pályázati támogatást. A bíráló szakbizottság ítéletének indokolásából az derül ki, hogy a kérelmemet - a szakterületileg illetékes — elnök csaknem elutasította. Megkurtította a pályázatban megjelölt summát, ezáltal lehetetlen helyzetbe hozott. A kért összegnek mindössze I/IO-ét biztosították. Az elnök — a bizottsági ajánlók javaslatait felülbírálva - jócskán megfaragta a programot, holott nem a pénzszűke miatt cselekedett, hiszen az évi keretet nem is használta fel, majd ismételten új pályázatot írt ki. (A sors iróniája, hogy az elnök úr az ELTE ún. „ Tárgyi Néprajzi Tanszék" vezetőjeként