Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Utószó

vannak, akik így járnak el, mert az etnikai határok között érvényesülő történelem hihető magyarázatát elégségesnek velők teóriáinak elkötelezettjei. Jószerével kísérleteikből áll a néprajzi szakirodalom. Sajnálattal kellett tapasztalnom, hogy számos kollégám (olykor rendkívüli szorgalommal összeállított) müveiben olvasható fejtegetések fikciók, amelyek végül is a közhelyeket gyarapítják. Talán nem állok egyedül, ha azt mondom, hogy a szakirodalom ilyetén teljesítményei megkérdőjelezhetők. A néprajz esetében a tévedések láncolata azért jött létre, mert mindössze egy szubkultúra (a parasztok kultúrtörténetének) magyarázatára vállalkoztak a tan hirdetői és megfeledkeztek a makrokörnyezettel létesült összefüggések feltárásáról. Noha elfogadták, hogy a parasztok kultúrája a mindenkori uralkodó rétegekkel való együttélés révén, tehát a tőlük származó elemekkel is gyarapodott, de makacsul kitartottak amellett, hogy a kisemberek maguk alkotta tárgyi világa etnikus származásuk hagyományainak nyomát őrizte meg. Bár jól látták, hogy az uralkodó rétegek érintkezésének következtében adaptált idegen eredetű kulturális javakat is feloldották a parasztok és a nekik dolgozó kézműves iparosok az ősi hagyományos örökség közegében, magyarázatuk mégsem mutatta be a társadalom egészén áthatoló divatáramlatok nemzetköziségét. Ezek a tudósok nem kívülről ábrázolták a rétegzett társadalomban lezajló folyamatokat, hanem kiválasztottak egy pontot a vizsgálandó közegben, és onnan nézve mutatták be, mi zajlik körülöttük, sőt meggyőzték magukat arról is, hogy az események eredendően csak az általuk átlátott (vagy áttekinteni óhajtott) közegben mentek végbe. A parasztság résztársadalom, kultúrája szubkultúra, de érintkezik a földrajzilag szomszédos parasztokkal, illetve azok kulturális életével, másrészt érintkezik a rétegzett, osztályokra és csoportokra tagolt társadalommal, a „nagytársadalom" (great society) egészével, az annak valamennyi közegét - több-kevesebb sikerrel - átható nemzetközi divatáramlatokkal. A parasztságnak más érdekei vannak az egyes történelmi korszakokban, az érdekeiket döntően anyagi helyzetük és szociális adottságaik határozzák meg. A meghatározó okok nagyobb körben érvényesülnek, mint amit magukba zárnak az etnikum határai. Ennek a bonyolult mozgásnak illusztratív példája Keletközép-Európa prekapitalista társadalmaiban a kisemberek életmódja, annak lassú változása, a magántörténelem, írásomban megkíséreltem jellemezni a történteket. Azt kellett munka közben tapasztalnom, hogy jobb esetben csak a probléma felvetését tekinthetem feladatomnak, a megoldást vagy a részletek kifejtését nem. Egyrészt azért, mert a részleteket még nem tárták fel kollégáim, nem áll rendelkezésre az a tudománytörténeti örökség, amely lehetővé tenné a kimerítőbb tárgyalást. Legalábbis azt kell gondolnom, hogy inkább feltevésekben gondolkodhatunk, mintsem kiérlelt eredmények nyomán levonható következtetésekben. Már az anyaggyűjtés során is nehézségekbe ütközünk. Feltehető például, hogy sok részproblémáról írtak már a nemzetközi szakirodalomban, ezek a periodikák azonban elérhetetlenek. Be kellett tehát érnem azzal, hogy a nemzetközi szakirodalmi standardokat előszámlálom, majd azok nyomán vonom le következtetéseim. Ez a megoldás persze távol áll a monográfiakészítés követelményeitől. De talán elegendő munícióval rendelkezem egy hipotézis ismertetéséhez. Tisztában vagyok tehát azzal, hogy összefoglalásom inkább gondolati vázlat, mintsem a meggyőzésre való értékelés. Fejtegetéseimből jobbára hiányoznak a kiterjedt adatsorok, s e hiányokat is elméleti síkon tartott eszmefuttatásokkal kellett pótolnom. Azon voltam, hogy több szakma (legalábbis mérvadónak gondolt) eredményét egymásra vetítsem. A régészet, a néprajz, a nyelvészet, a gazdaságai vált az agrár-) történet és a kultúrhistória megközelítései találkozzanak összefoglalásomban a szociológiával és a társadalomtörténet-írással. Dolgozatom tehát kísérlet, és nagyon remélem: talán érdemes arra, hogy mások ellenőrizzék.