Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)
Keletközép-Európa a 18-19. században
együtt. A hatóságok követték az eseményeket. Jóllehet a „rendezés" spiritusz rektorai abban a hitben éltek, hogy elébe mennek az eseményeknek és a köznép boldogulását segítik elő. Ugyanakkor ennek ellenkezőjét kellett gyakorta megtapasztalni az építészeti kultúra terén. A tanyasi lakosság épületeinek műszaki feltételei és egészében véve a külterületi népesség lakáskörülményei történelmileg elmaradottabbak voltak, mint a belterületiek. Építőanyag, technológia, küllemi jegyek tekintetében egy már elmúlt világot idéztek az újonnan épült tanyasi épületek. Idővel azonban a külterületen élő népesség életkörülményei valamelyest javulni látszottak. Az otthonteremtés évszázadokon átívelő igényeit érvényesítették a tanyasiak. Ekkor már (a 19. században, főleg a jobbágyfelszabadítást követően) állandóan a tanyán éltek a gazdálkodók. A tanyából (jóllehet másodlagos) szórvány lett. A tanyák településtörténete a hagyományos gazdálkodás, a közösségi szolgalmak felbomlásának és az eredeti tőkekoncentrációnak példája. Néhány generáció sorsa volt ez a történet. A legrégibb tanyaépületek veremházak voltak. Elsőként cselédek laktak bennük, akiknek egy része nem is élt egész éven át tanyán. A tulajdonosok sosem. A mezőgazdasági év ciklusaihoz igazodott életvitelük. Csak az ipari forradalom korában épültek felmenő falú lakóházak külterületeken. Azonban ezeknek az építményeknek a falszerkezete, a tetőborítása kezdetlegesebb volt a belterületeken szokásos épületállományon alkalmazott megoldásoknál. A tanyavilág lakói ekkor már többségükben állandóan birtokba vették a szokásosnál alacsonyabb színvonalú műszaki kultúrát képviselő létesítményeket. A külterületeken eleinte nemigen építettek közösségi épületeket, akkor még az emberek nem laktak egész éven át a településközponttól távol, nem volt szükségük templomokra, iskolákra stb. Ha nem is volt állandó lakossága a pusztáknak, a pásztorszállások nem voltak szórványtelepülések, még csak tanyák sem, a külterületen utak vezettek és rajtuk a gyér forgalom. A pusztán keresztül vezető földutak találkozásánál az igénytelen utasoknak fogadókat, útszéli kocsmákat nyitottak. Ezeknek az intézményeknek túlnyomó többsége félig a földbe mélyített építményben működött, ezért mondták róla, hogy lebuj. Ehetett, ihatott az ilyen helyen az utak mindmegannyi fáradt és éhes vándora, ha megosztotta társaságát kétes alakokkal, a törvény elől bujkáló, körözött személyekkel. Mai fogalmaink szerint bögrecsárda volt ezeknek a fogadóknak többsége. Savanyú borokat és kaparós pálinkát mértek a vendégnek. Sok utas alkalmi szerelmi partnerekre is akadt. Bordély, mondták a rangosnak aligha tartott intézményről. Románul a veremház neve burdel? % 38 Aries, I960., Baranowics, 1955., Baranowski, 1958., Bender, 1987: 297-304., Blum, 1948., Blum, 1956-1957: 807-36., Blum, 1978., Blum, 1982., Borscheid, 1987., Bratanic, 1954: 277-302., Clauson, 1953., Conrad, 2002., Dobrowolska, 1931. Dobrowolska, 1961., Dobrowolski, 1928: 87-106., Dobrowolski, 1935., Ebertz-Schultheis, 1986., Fél-Hofer, 1969., Fél-Hofer, 1972., Fél-Hofer, 1974., Gerschenkron, 1984., Gillis, 1980., Giordano, 1992., Giordano, 2000., Grünberg, 1901., Herzfeld, 1987., Henning, 1969/a., Henning, 1969/b: 171-93., Henning, 1969/c. Henning, 1978/1.-1979/11., Heppner, 1994., Irvine, 1923., Jackson, 1974., Jezowa, 1934., Jutikkala, 1955: 48-63., Kertzer-Laslett, 1995., Käser, 1995., Kaser-Gruber-Pichler, 2003., Luczak, 1954: 39-57., Lutchitsky, 1896: 183-95., Maas, 1927-1928: 311-77., Mannheim, 1928: 157-85., Marczali, 1810., Mihordea, 1971., Miller, 1926., Nichtweiss. 1964., Nichtweiss, 1954., O'Grada, 1988., Olsen, 1928., Pallot-Shaw, 1990., Panaitescu, 1965., Papacostea, 1971., Parker, 1968., Post, 1976: 14-37., Preyer, 1914., Pruski, 1955., Pryde, 1991., Rudolph, 1980., Rudolph, 1985: 45-69., Rusinski, 1974: 27-45., Rusinski, 1976: 21-56., Sanders, 1972: 73-92., Schenk, 1987: 145-61., Schöpflin-Wood, 1989., Schulze, 1982., Sobisiak, 1954., Sobisiak, I960., Stahl, 1980., Tagányi, 1893: 107-21., Thaden, 1984., Tschuprow, 1902., Utterstrom, 1960: 176-94., Vucinich, 1968., Walker, 1971., Wandycz, 1992., Webb, 1952., Wolff, 1994.
