Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Keletközép-Európa a 18-19. században

fel. Régi beidegzettségeiknek engedelmeskedtek. A vállalkozás sikere nem is annyira rajtuk múlott, hanem az egész ügy attól függött, hogy valaki megszervezi a parasztok munkáját és felvásárolja termékeiket. A középkorban Európa urbanizált körzeteiben sok példára tekinthettek vissza az újkori vállalkozók. A történelmi probléma inkább abban van, hogy a példák nem keletközép-európaiak, hanem a Mediterráneum és Északnyugatés Közép-Európa tájairól idézhetök. A rendszer azonban egyforma. Néhány tucat - hátrányos helyzetű, mostoha természeti adottságok között élő - parasztot megszervez egy élelmes kereskedő és felvásárolja tőlük a háziszőttes vásznat vagy a gyapjútakarót. A városokban nem ér véget a termelési folyamat, itt manufaktúrák vannak, ahol további szakipari munkálatok során tömörítik, festik, finomítják stb. a durva szövésű félkész árut. Az újkori nagy ipari centrumok ősei textilkikészítő városok műhelyei. Az alapanyagot a parasztasszonyok háztartásukban, a házi szorgalomtól ösztönözve állítják elő, majd háziiparként készítik el. Lausitz, Szilézia, a Cseh- és a Morva-medence tájain tőkésedik az urbanizáció és a prekapitalista ipari termelés. A döntő változás az értéktermelés során akkor következik be, amikor egy vállalkozó közbelép. Ő a prekapitalista rendszer kapitalistája. Utóda a gépsorokat üzemeltető gyáros.

36 6.2. AZ IPARI FORRADALOM ÉS HATÁSA A MEZŐGAZDASÁGBAN Az ipari forradalom résztvevői tömegesen alkalmaztak a termelési folyamatokban erő- és munkagépeket. A korábbi történelmi korszakokban is működtek már gépek, de az ipari forradalom óta csaknem minden munkafolyamatot igyekeztek gépekkel elvégezni. Akaratuktól függetlenül működő mechanizmusokkal helyettesítették az emberi és állati munkaerőt. A géppel előállított termék önköltsége alacsonyabb volt, csakhogy a képzett, a technológiai folyamatokban jártas munkaerőben is hiány mutatkozott. Voltak azonban olyan iparágak (pl. a textilgyártás), ahol betanított munkásként nőket lehetett alkalmazni egy-egy szakmunkás irányításával. A gyártási folyamat nyereséges lett. A történtekkel egy időben az elemi energiaforrások csaknem mindenhol kimerültek, illetve a víz- és szélhajtású munkagépek beszüntették működésüket, mert hozamuk kevésnek bizonyult. Elsősorban kőszénnel, fosszilis fával fűtött kazánokkal váltották fel a középkor óta használatos erőgépek berendezéseit. A szénbányászat és a vaskohászat egyszeriben a legfontosabb iparág lett a 18. században, noha maga az ipari forradalom nem a nehéziparban robbant ki, hanem a textiliparban. Fonodákba és szövödékbe vonták össze a már szokásos technológiákat, miáltal az ipari szerveződést gyártelepek műhelycsarnokaiba kényszerítették. Egész városnegyedek épültek fel néhány évtized alatt. Az urbanizáció sok ezer éves arculata teljesen megváltozott. Ráadásul soha nem látott méreteket öltött. Nyomorúságos lakónegyedek, munkáskolóniák nőttek ki a földből. Az érem másik 36 Alayev, 1990: 543-60., Blicke, 2003., Blum, 1948., Blum, 1956-1957: 807-36., Blum, 1961., Blum, 1970: 157-77., Blum, 1978., Blum, 1982., Broda, 1956., Columbeanu, 1971: 296-316., Columbeanu, 1972., Conze, 1940., Constantinescu, 1973., Corfus, é. n., Gillis, 1980., Goody, 1990., Helmedach, 1996: 41-62., Jezowa, 1934., Katsiardi-Hering, 1996: 172-88., Klima, 1991., Krins, 1991., Levy, 1992., Maczak, 1972: 67180., Majewski, 1957., Mollat du Jourdin, 1993., Musset, 1951., Ogilvie, 1993: 159-79., Ogilvie, 1996: 23-37., Pounds, 1970: 45-81., Radkau, 2002., Rausch, 1973., Rausch, 1988., Ronnas, 1984., Rosdolsky, 1954: 10519., Schenk, 1987: 145-61., Schlumbohm, 1977., Schlumbohm, 1996: 12-22., Todorova, 1992: 151-72., Wace-Thompson, 1914., Wirth, 1938: 1-24.