Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Keletközép-Európa a 18-19. században

már észlelték, hogy a föld gömbölyű, s a makacs alakok közül mind többen ragaszkodtak feltevéseikhez. Lassan érlelődött a világról alkotott új felfogás. Erre a következtetésre sok ezer éves hajózási ismereteket felhalmozva vagy talán félretolva - csak a középkor végén jutottak el. Mindannyian ellenőrizhetetlen útvonalakon kalandoztak. Sokan közülük kalózkodásból éltek. Ezek a bizonytalan egzisztenciák jóformán mind analfabéták voltak, mégis korszakalkotó sejtéseikkel hagyták maguk mögött az Ovilágot és kikötöttek az Újvilág partjainál. A világtengerek meghódítói mindannyian az Atlanti-Európa kikötővárosaiból indultak útnak. A felfedezések nyomán új korszakot nyitottak. Kincseket raboltak, fűszerekkel kereskedtek, sikerült néhány évtized alatt lerakniuk újkori történelmünk alapjait. A modern gazdaság és társadalma ekkor még a kontinens egyik felén, mindössze a nyugatin vált érezhetővé, Keletközép-Európa vagy Kelet-Európa lakói még alig észlelték a világban végbement változásokat. A Nyugat azonban mind jobban terjeszkedett, ugyanakkor semmivel sem hatolt távolabb keleti irányban, mint ahogyan azt a korábban élt nemzedékek már megtették, nyugat-európai kereskedők és hajósok társaságokat alapítottak és csekélyke összegeket beruházva, rozoga bárkákon hajózva megszervezték a füszerkereskedelmet. A „Selyem útján" évezredek óta szállított árukat újakkal egészítették ki. A gyógyászat és a konyhakultúra divatja gyorsan fordulatot vett. Egyéb élvezeti cikkek is kiegészítették a kínálatot. Már régen rájöttek arra, hogy vannak olyan termések, levelek stb., amelyeknek élénkítő a hatása. A csokoládé, a kávé után a tea is meghódította Európát. Az oroszok a szárazföldön, többnyire sivatagokon átjutó tevekaravánokkal szállítottak, az angolok ellenben hajókon (s minthogy az utóbbiak által forgalmazott zsákokban a tengeri pára megváltoztatta a tea ízét) a különbségtételt ma is ismerik a fogyasztók. Azt már nem, hogy a teaivás a kávé, illetve a csokoládé szertartásait váltotta fel. Az oroszok az angolok csokoládéfőző masinájával teát forráztak le, a szamovár használata Kelet-Európára lett jellemző szokás. Közép-Európában a 18-19. században a parasztok is rászoktak a kávéivásra, Kelet-Európában pedig széles körben elterjedt a teázás. Keletközép-Európa lakói (a német és cseh-morva tartományoktól eltekintve) mindkét élvezettől távol tartották magukat. Kivéve a lengyeleket, akik - orosz fennhatóságuk befolyása miatt - megkedvelték a teázást, de a parasztok egyelőre még nem. A cseh és morva városi népek (akár a németek) kávéztak. A kereskedelem ugyanis egyelőre gyatrán működött, nem volt képes arra, hogy elegendő áruval lássa el a fogyasztókat. Keletközép-Európa egy nagy darab, úthálózatát tekintve szegényes szárazföld maradt, ahol kevés várost építettek fel a korábbi századokban, a kereskedelmi forgalom méreteit össze se lehetett volna hasonlítani a nyugat-európaiakkal. Mindössze egyetlen fontos gazdasági szervezet erősödött meg az itteni tartományokban, mindenre ránehezedett túlsúlyával a földesúri nagybirtok. A művelt világ fogyasztói divatjai azonban kikezdték Keletközép-Európa jórészt még minden tekintetben rusztikusnak mondható közegét, a változásokra mégis sokáig kellett várni. A legújabb korban azonban magukkal ragadtak mindenkit, a „fogyasztói társadalom" válságba sodorta mindazokat, akiknek leghőbb vágya volt normái szerint élni a hétköznapok magántörténelmét. Mindenütt régóta tisztában voltak azzal, hogy el kell viselniük az élet kisebbnagyobb bosszúságait, sőt derűs órákat is lehet szakítani magunknak. Erre Európában mindenütt, mindenki kapható volt. Erre valók az élvezeti cikkek. A gyarmatárukereskedelem dömpingcikkekkel árasztotta el Európa nagy részét. A dohány valóságos diadalutat tett meg ebben az időben. Valamennyi társadalmi réteg rászokott a dohány élvezetére. A csábítás Nyugatról érkezett. Itt már a 17. századi orvosok kúrálták tüdőbajos pácienseiket az amerikai eredetű növény szárított leveleinek füstjével. Arisztokraták és