Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Keletközép-Európa a 16-17. században: a táguló világ peremén

megváltották magukat. Egyre népszerűbb lett a földbérlet. A földesúr jövedelemhez jutott, a paraszt pedig földhöz. Akármibe fogtak, pénzre volt szükségük. Mindennek ára lett. A földet a középkorban munkáért és terményért kapta meg a paraszt, az újkorban meg kellett vásárolnia. Sokan próbálkoztak tehát azzal, hogy - földvásárlásokkal - növeljék gazdaságuk termőterületét, ami eredményes vállalkozásnak bizonyult, mindazonáltal teljesítményüket mégsem birtokuk nagyságával érték el, hanem fordítva, a gazdagság forrása attól függött, hogy mennyi pénzük van. A pénzfolyam forrása nem a földön fakadt fel, hanem a piacon. Amit a paraszt (vagy a földesúr) megtermelt, eladta. Amire szükségük volt, a piacon megvásárolták. A parasztok fogyasztási cikkeikre vásárokban, városi piacokon tettek szert. A javak forgalmát a város és a falu között a piaci csatornán bonyolították le. Nem volt többé szükség a majorok hatalmas szérűskertjeire, a dézsmacsűrökre, nem raktároztak készleteket, hacsak spekulációs célból nem. Ha a bor megromlott, pálinkát főztek belőle. A matrózkocsmák törzsvendégeinek minden lement a torkán. A borkereskedők, szállítók, pálinkafőzdések és a kocsmárosok rájöttek, miként lehet még a kárból is hasznot húzniuk. Ahogyan sikerült az anyagi javak cserefolyamatainak energiahordozóival a kapcsolatok új rendszerét felépíteniük, az emberek társas együttélését is ezekbe az eldologiasodó viszonylatokba terelték. A középkori falu lakóit, a céhek tagjait a rokonság, a szomszédság, a kölcsönös egymásrautaltság és a közös kiszolgáltatottság életstratégiái hatották át, a társadalom inkább lokális csoportokból állt, mintsem rétegekből. A csoportokkal kapcsolatos életérzések az újkorban nosztalgikus hagyományokká váltak, egyre inkább a pénzviszonyok szerint szabályozták életüket az emberek városon és falun. A nyílt antagonizmus mindenki előtt érzékelhetővé vált. Keletközép-Európában mindezen értékrendbeli változások hatását alig érezték az emberek. A fogyasztási szokások azonban itt is hovatovább átalakultak és a gazdasági mechanizmusok nyugati mintára változtattak az emberi kapcsolatokon csakúgy, mint a nekik keretet adó tárgyi környezeten. Nekik is enniük és inniuk kellett. Hogyan? Ők is - nyugati társaikhoz hasonlóan - másként akarták megoldani problémáikat, mint ahogyan ezt középkori őseik tették. Miközben a gyarmatárukkal kereskedő polgárok és az ipari ágazatokba befektető pénzemberek megváltoztatták az Elbától nyugatra a gazdaságot és a társadalom szerkezetét, a kontinens másik felén jóformán csak a középkori eredetű földesúri gazdaság súlya növekedett, minek következtében a nagybirtokrendszer anakronizmusa minden téren éreztette hatását. A történelmi arisztokrácia és a nemesek egyes csoportjainak anyagi és szociális helyzete megváltozott. A hatalom növelte adminisztrációját. Bármennyire is szegényes volt néhány keletközép-európai király vagy herceg, fejedelem stb. udvartartása és bürokratikus kormányzata, mégis igyekezett abszolutista kortársainak Nyugaton világuralmi aspirációkat növelő hatalmát utánozva azok példáját követni. Ehhez apparátusra volt szükség, amit a nemesi rendből verbuváltak. Magától adódott az elszegényedett földbirtokos, aki beilleszkedhetett a hivatalnoki karba. Ehhez azonban fel kellett áldoznia hagyományait, a nemesi illúziók helyett polgári életmintákat kellett követnie. De többnyire képtelen volt arra, hogy változtasson életstratégiáján. Noha beült az adminisztráció hivatalába, de nem lett belőle polgári stílusú hivatalnok. Helyzete labilissá vált. Foglalkozása és mentalitása ellentmondott egymásnak. Az újkori átrétegződés jellegzetes karriertörténeteit a nyugat-európai hivatali elit soraiban is sok nemesember magáénak vallhatta, de Keleten ezeknek a történeteknek úgyszólván nem is volt alternatívájuk és a modern ipari civilizációban kezdték eltakarítani emlékeit. Az európai agrárvilágot a „kis jégkorszak" időjárásának anomáliái sújtották. A 1617. században - mintegy három emberöltőn át - hűvösebb lett az éghajlat és nyáron több