Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Keletközép-Európa a 13-15. században

ült, ahol kézjegyével látta el az iratokat, majd kisvártatva a kamra, illetve a terem közötti fal áttört nyílásán átdugva nyújtotta oda alattvalóinak a dekrétumot. A szertartás csak­nem misztikus, itt toporog az ország urainak gyülekezete, ez az előkelő társaság (mint holmi színjáték szereplőgárdája) áhítattal lesi az elkövetkezendő csodát, tulajdonképpen azt, amit mindannyian már jó előre megsejtettek. Ezzel az élménnyel azonban nem érték be. A jelenet bizonyítékai is itt maradtak ebben az épületben. Egy másik (az előbbinél nagyobb) kamra volt a korszak telekkönyvi hivatala, ahol aranylapokkal borított fali­szekrényekben őrizték a nemes famíliák birtokainak adományleveleit. Ezeket az iratokat gyakran átszerkesztették, toldásokkal egészítették ki a középkorban. Hamisítottak. Kiiga­zították papíron a határokat. Ki csalt és mikor? - erről szól az utókor szaktudományos vitája. Noha különféle rendeltetésű helyiségekkel bővült a legtöbb várban a főépület, az egykori torony tömege maradt a legfontosabb látvány, továbbra is egyszerű maradt en­nek az épületnek funkcionális tagozódása, megőrizte a lakótorony belsejének kialakítá­sával kapcsolatos építési hagyományokat. A várudvaron emeltek még egy - az élelmiszerek tárolására alkalmas - épületet, egy „kamrát" is, továbbá ennek szomszédsá­gában cselédházat létesítettek, majd mellette istállót és magtárt. Külön épületben szállá­solták el az őrséget. A nagyobb várakban a hálóvendégek részére is építettek egy rangos házat. Az egész építkezés a középkori társadalomban uralkodó hierarchiát kellett, hogy érvényesítse. A vár magányos torony volt, épületkomplexum lett belőle, személyzetének hivatá­sa abból állt, hogy egyetlen ember, a várúr szükségleteit kiszolgálja. A hűbéri társadalom berendezkedésének kézzelfogható bizonyítéka valamennyi vár. Az épületegyüttesnek nincs alternatív rendeltetése. Nem társul más épületcsoportokkal, nem úgy mint a váro­sokban épített - családi otthonként lakott - földszintes vagy emeletes ház. 32 32 Eisenbart, 1962., Hémardinquer, 1970., Kiener, 1956., König-Schuppisser, 1961., Schiedlausky, 1956., Wurmbach, 1932.

Next

/
Thumbnails
Contents