Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Keletközép-Európa a 13-15. században

A középkor végi és kora újkori társadalmat áthatotta a magamutogatás vágya. Mindenki igyekezett szerepet játszani a történelem színpadán. Öltözködésük választékos lett. Lakásaik környezeti kultúrájában megpróbáltak többnek látszani, mint amilyenek valójában voltak. A nemesek jártak az élen. A polgárok (amennyire lehetett) titkolták értékeiket. A protestáns etika szerénységet prédikál. A látszat sokszor el is fedte a valót. A törzsökös arisztokrácia, hogy megerősítse társadalmi kapcsolatait, megtartotta középkori barbár szokásai közül a legfontosabbat, az urak imádtak társaságban lakmározni. Ehhez a mutatványhoz mindenesetre szemet kápráztató színhelyre volt szükségük. A lakótoronyban, a várkastélyban és a palotában egy reprezentatív helyiséget rendeztek be, hogy elérjék céljukat. A díszes terem rendszerint az első emeletet foglalta el, ezt volt az ebédlő, a „lovagterem", amelynek mintákkal, sőt figurális kompozíciókkal ékesített mennyezete nem választotta el a padlást. (Felette volt a tető héjazata.) Az ácsszerkezetek dekoratív mintával határolták a belső teret. A gerendaácsolat divatja Nyugatról terjedt el. Eredetileg Északnyugat-Európában olyan házakban készítettek el ilyen díszes termet, ahol a nyílt tüz füstje szabadon gomolygott a tetőtérben, végül a ház vértelkén át - a kereszthuzat segítségével - távozott a szabadba. A tető héjazatának szarufáit összecsapolták a falak függőleges tartógerendáival, így egyetlen belső teret nyertek. A tetőtérben gomolygott a füst, mégsem zavarta a lakókat. Valamikor a parasztházak tetőszerkezetét is így ácsolták össze, s a polgárházakban sem volt más a lakókonyha belseje. A középkori higiénés újításoknak köszönhetően később törekedtek a lakótér fedésére, a talajjal párhuzamos fedémet építettek a házban. Felszámolták a lakótér és a tetőtér közös belvilágát. A tetőszerkezet és a falak ácsolatának összeszerkesztése nyugati találmány volt. Keletre azonban csak a várak lakói vették át ezt a divatot. Aki ilyen házban tartózkodott, levegőhöz jutott, a járószinten nem fojtogatta az égéstermék, aki feltekintett a magasba, a tetőgerendák dekoratív szerkezetét látta feje felett. A várurak büszkén nézhettek osztályos társaik által megvalósított távlatokba. Idővel arra törekedtek, hogy az épület legnagyobb termének járószintjét színes márvánnyal vagy csempével borítsák le. A lovagterem falait festmények, bőrtapéták stb. díszítették. A falakon virágok és más növényi ornamensek festményei, a Bibliából már ismert példabeszédek ábrázolásai, a trójai háború vagy az Aeneisből elképzelt jelenetek, Nagy Sándor és más történelmimitológiai hősök tetteinek képi sorai sorakoztak. Mindmegannyi illusztráció, melyek a vitézi tettek dicsőségét tették nyilvánvalóvá. Önszuggesztió. A kulináris élvezetekhez a múlt dicsőségének látványa társult. A teli has öröme és a vizuális élmények legitimációja egyetlen építményen belül, egyetlen helyiségben. A lovagi eszmények látványa és az ínyenceknek való ételek, társultan a középkori ideológia ajzószerei! Köztük a legfontosabb egy mementó, a nélkülözhetetlen címer, a háziúr származásának, ősei valós vagy fiktív tetteinek emblematikus látványa. A látványról már senkinek nem jutott eszébe az ábrázolat eredeti jelentése. Miféle sárkány vagy liliom hirdette a család kiválóságát? És még inkább érthetetlenné váltak a legrégebben megkomponált címerképek, hiszen totemállatokat ábrázoltak. Azt igazolták, hogy a család, a „nem" oroszlántól, sastól, sólyomtól stb. származik. A magántörténelem lógója volt ez az ábrázolat, mert közvetítette a múlt és a túlvilág üzenetét. Mindent egybevetve az ideológia és a hétköznapiság sajátos egyvelege lett ez a címeres teremmel ékes épület, mindmegannyi díszítésével egyetemben. Az étkezés és a reprezentáció szentélyéhez csatlakozott néhány hálókamra is. Ráadásul a nagyobb alapterületű épületekben más rendeltetésű kisebb helyiséget további kamrákként képeztek ki. Csehországban például Karlstein (14. századi) királyi székhelyen egy jókora lovagterem által alkották meg a főépület belső terét, mellette az uralkodó egy kis kamrában