Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Keletközép-Európa a 13-15. században

káposztás vagy répából főtt ételt, de ezt a menüt inkább szegénységüknek, mint az egyházi diktátumnak köszönhették. A kisember gondja inkább az volt, hogy egyáltalában van-e mit ennie? Mindenesetre az év napjainak egyharmadában jó, ha halhoz jutott, húshoz nem. Keletközép-Európában minden mennyiségben és minden címen káposztát ettek. (Talán még ma is!) A parasztok ezenkívül főleg zöldségeket és cereáliákat fogyasztottak növényi táplálékokként. A Keleti-tenger mellékén minden mennyiségben fogyott a hal. Egyebütt - Keletközép-Európában - a halételnek kivált a városokban volt keletje, mert a húsnál olcsóbb a hal. Igazi alternatíva nélküli eledel egy dráguló világban. A középkor végén és az újkor kezdetén megdrágult az élet. A kereskedelem és az iparcikkek iránti megnövekedett érdeklődés felverte az árakat. Kinyílt az agrárolló. Még a hovatovább legfőbb élelmiszercikknek számító gabona ára is meredeken szökött a magasba a városi piacokon. Az urbanizált övezetekben volt a legdrágább. Nagy részét importálták. A köznép konyhájának példaképe nemsokára a kastély helyett a patrícius háza lett.

31 Akár hús volt, akár hal, sózással vagy füstöléssel (néha mindkét megoldást választva) tartósították az állati fehérjét. A disznóölés rituális cselekmény és egy gazdasági stratégia alkalmazásának elkerülhetetlen alkalma azóta is. Ritkán kerül rá sor. Beosztással kell élniük. 4.7. CIFRÁLKODÁS Noha az ipari forradalmat követően Keletközép-Európa paraszti lakossága arról vált nevezetessé, hogy szinte minden egyes falu népe (megkülönböztetni akarván magát szomszédaitól) egy sajátos, csakis neki tulajdonítható, reá jellemző ünnepi ruhatárat készített, a jelen áttekintés során mégis elsősorban arra a problémára kell összpontosítanunk, vajon mi okozta a kultúra regionális értékrendjének létrejöttét? Egészen bizonyos, hogy a falu népe azért öltözködött fel cifra ruhákba ünnepeken, hogy a ritka alkalmakkor pompázzon. Azzal azonban senki sem számolt, hogy ezáltal a parasztság elszigetelődik a társadalom urbanizált csoportjaitól. Hétköznap a munkájuk tette nyilvánvalóvá különállásukat, ezt azonban el kellett végezniük, az ünnepeken ellenben tudatosan akarták hangsúlyozni különállásukat. Ennek következtében kialakult egy helyi érvényű kultúra, mely nem volt konvertálható sehol másutt és mindössze a társadalom egyik rétegét, a parasztságot tagolta kisebb alakzatokra. Főleg az ünnepi öltözködés stílusváltozása töltötte ki az újonnan létrejött rendszert. Minthogy a társadalmi érintkezés gyakoribbá vált, a földrajzi távolságokat egyre többeknek sikerült áthidalniuk, a divatok terjedésének útjában álló akadályokat - akarvaakaratlan - lebontották, mindenesetre átjutottak rajtuk. A középkor végi társadalomban mindenki, valamennyi társadalmi réteghez tartozó ember kiöltözik, de helyi értéke sze31 Astrom, 1963., Beranova, 1963., Besborodow, 1958-1959: 187-93., Borkiewicz-Celinska, 1970., Dejiny, 1974., Dembinska, 1963., Dembinska, 1973., Dobrowolska, 1961., Esser, 1980., Feigl, 1964., Fomenkova, 1956., Forbes, 1958: 139-55., Guidon, 1958., Hinton, 1959., História, 1978/1—

II., Hohenberg, 1991: 159-72., Kacsmarcsik, 1967., Kaminska, 1970., Karzmarczyk, 1945., Kent, 1973., Kuhn, 1968: 401-80., Kötzschke-Ebert, 1944., Kroeschell, 1968., Podwinska, 1971., Razumovszkaja, 1968., Salaman, 1949., Smilauer, I960., Stark, 1957: 21-35., Székely, 1961: 309-43., Topolski, 1958., Trawkowski, 1959., Tymienicki, 1965/1. - 1966/11., Vowinckel, 1995.