Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)
Keletközép-Európa a 13-15. században
A legfontosabb technológiai újítás azoknak a mesterembereknek köszönhető, akik - munkagépek segítségével - használati cikkeket állítottak elő. A gépezetek működésének többsége a forgó mozgás elvén alapult. A korongoló fazekasok mellett kiemelkedő szerepet játszottak a faesztergályosok, akik tálakat, ivóedényeket és csutorákat készítettek. A textilszövés technológiáját is megújították. A szövőszékre pedált szereltek, amelynek segítségével meggyorsították a felvető szálak mozgatását. Ezek a műszaki újítások valószínűleg nem a városi iparosok, hanem a középkori kolostorok lakóinak találmányai. A középkori kézműipar nem a városlakó mesteremberek találmányait hasznosítva terelte egy új korszakba a lakosság fogyasztási szokásait. Jelentősége inkább annak köszönhető, hogy az iparosok tömege és termékeik mennyisége megsokszorozódott a középkor első felében tapasztaltakkal összevetve. 30 4.6. A FALUSIAK A parasztok legrégibb gondját az okozta, hogy jól akartak lakni és ez nem mindig és nem is mindegyiküknek sikerült. A civilizációkban kialakultak azok a foglalkozási csoportok is minden társadalomban, amelyeknek élelmezését a vidéknek kellett megoldania. A termést, az állatokat stb. egyszerűen elvették a gazdálkodóktól, vagy szerződésekben rögzített módon adóként be kellett szolgáltatniuk a parasztoknak, esetleg megvásárolták tőlük a termékfelesleget. Ezek különböző megoldások, de minthogy valamennyi ősidők óta ismert volt, inkább koronként átalakuló arányaik határozták meg a gazdaság természetét. Keletközép-Európában a középkort követően is felismerték a mezőgazdasági feleslegek szerepét a gazdasági stratégiák átalakításában. Sok helyütt megváltoztatták a vetésszerkezetet annak reményében, hogy több gabonájuk teremjen és nagyobb legyen a választék a kalászosokból, több lisztet őröljenek a gazdagabb sikértartalmú fajok magvaiból. Sok helyütt javítottak a szállítás technológiáján. Nagyobb teherbírású - vas alkatrészekkel felszerelt - szekereket gyártottak, áttértek a lóvontatásra, a folyamokon és a tengerek parti vizein gabonaszállító uszályokat irányítottak a gabonapiacok felé. Javítottak a gabona feldolgozásának ősi technikáin. Egyidejűleg különféle újításokat alkalmaztak a malomszerkezetekben, annak reményében, hogy ezzel javíthatnak a gépezetek teljesítményén. Mindezen okok együttesen eredményezték a lisztminőség javulását. Bővült tehát az élelmiszerek választéka, miközben könnyítettek feldolgozhatóságukon. A több cereália átalakította a konyhatechnikát, a menük választékát, az ételsorokat és egyáltalán a táplálkozási szokásokat. Elsőként a városokban változtak meg az élelmezési alapanyagok arányai, majd közelesen a legszegényebb parasztkonyhákon is tapasztalhatták, hogy az „elgabonásodás" érezteti hatását. Ellentmondásos helyzet alakult ki: a klímaromlás miatt csökkentek a termésátlagok, de az embereknek egyre több élelmiszerre volt szükségük. A helyzeten csak úgy tudtak javítani, ha több földet müveitek meg, ami korántsem volt újszerű megoldása helyzetük alapvető problémájának. A szorgalom azonban meghozta gyümölcsét. Még a kedvezőtlen 30 Berg, 1991., Brandl-Creutzberg, 1976., Eggebrecht, 1980., Fischer, 1980, Gimpel, 1980., Husa, 1971., Jurecka, 1979., Jusserand, 1950., Mommsen-Schulze, 1981., Reith, 1991., Schlumbohm, 1977., Schlumbohm, 1996: 12-22., White, jr., 1968., Wiederman, 1979.
