Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Keletközép-Európa a 13-15. században

volt egészen eredménytelen, nem tüntette el a gazdálkodás alapvető fogyatékosságait. Sem számottevő fajtaváltozásokról, sem technológiai újításokról nem tudtak gondoskodni. Egyetlen kiutat találtak a helyzetből, akik ezen igyekeztek haladni, megtapasztalták hamarosan, hogy ezután többet kell dolgozniuk. A gazdálkodás itt is szerkezetileg elavult intézmények összessége, tehát elkerülhetetlenül újabb problémákkal terhelte meg az embereket. Még Nyugaton is, tehát nemcsak Keletközép-Európában még mindig jelentős szerepet játszott a gazdák önfenntartásában az állattartás. Ennek az erdők látták a kárát, nőttek a tisztások, a legelők, és a parasztok egyre több szénát gyűjtöttek be rétjeikről. Ennélfogva mindennapi munkavégzésük feladatait kiegészítették a takarmánygazdálkodás teendőivel. Többet akartak a földi javakból maguknak betakarítani. Kis lépéseket tettek annak érdekében, hogy határhasználatuk belterjesebbé váljék. A múlt emlékeit mégsem törölték végképp el. Fontos ágazat lett a szénagazdálkodás és a tehenészet. A római időkben a kisebb villák ilyen telepek voltak. A tulajdonosok a gazdaságokban előállított tejtermékeket értékesítették a városokban. Amikor pangott a gazdaság, a nehézkesen kiépített rendszer összeomlott. Mindent elölről kellett kezdeni. A telepített középkori falvak határában - a szántóföldek dűlői mögött a korábban esetleg már használt rétekre is kiterjesztették a művelést, rendre felszántották a kaszálókat, miközben az így keletkezett újabb dűlő mögötti erdő fáit kivágva réttel egészítették ki birtoktesteiket. A szénatakarmány felértékelődött. Ugyanakkor rohamosan fogyott az erdők fája. A hajóépítésnek, a városok tüzifaszükségletének, a bányászatnak és az építkezéseknek egyre több erdő esett áldozatul. A középkorban kialakult tájkép naponta növekedett. Végérvényesen kultúrtáj alakult ki az európai vadon helyén. Minden falu határában ki tudtak alakítani egy községi legelőt. A fűvel benőtt mezőre járt ki nappal a csorda. Minden egyes gazda reggel kihajtotta állatait a falu föútjára, a pásztor pedig kiverte a jószágokat. Keletközép-Európában még télen is kihajtották állataikat, kevesen tértek át az istállós tartására, mert még ekkor sem halmozott fel mindenki a szénából készletet a pajtában. A parasztoknak és a földesuraknak egyaránt a legelő tartotta el háziállatait. Nem ismerték a vetett takarmányokat KeletközépEurópában. Ahol lovak húzták a szekeret vagy az ekét, még nyári éjszakákon is legeltették az állatokat. Minden családban akadt olyan kamasz fiúcska, akire néhány lovat rábízhattak. A fiúk többnyire tüzet is raktak, hogy melegedjenek és ne féljenek magányukban. A gazdálkodás, minél inkább haladunk keletre, mindenütt régiesebbnek tűnik, mert Keleten jóval nagyobb szerepet játszott az állattartás a parasztok megélhetésében. A jószág pedig a természetből tartotta el magát, a gazdálkodó mindössze ólba zárta télen, hogy a fagy kárt ne tegyen benne. Keletközép-Európában sok marhát tartottak anélkül, hogy tejhasznukat igényelték volna. A gazdák háztartásában alig voltak tejes ételek, nemigen ettek sajtot. A vonójószág alternatív haszonvétele a húsa volt. A jószágot azért tartották négy lábon járó húskonzervként, hogy levágják és a húsát megegyék. Azt is kitapasztalták, hogy legelőn tartott állataikat - jelentősebb súlyveszteség nélkül - nagyobb távolságra elhajthatják, majd valamelyik városban értékesíthetik vágójószágként az árut. Jelentős távolságokat tettek meg, azaz néhány száz kilométeres távolságon belül érvényesült a piac szívóhatása. A húsmarhatartás a kontinens urbanizált övezetén kívüli övezetben biztosította a gazdálkodók (sovány) jövedelmét. Dánia, Litvánia, Lengyelország, Ukrajna, Magyarország marhaállományának egy része látta el Közép-Európa urbanizáltabb részének élelmiszerpiacát. Az Elbától nyugatra nőttön-nőtt az élőállat kereslete a marhavásárokon, vágóhidakon, mészárszékeken. Minél messzebb jutott a vágóállat, annál jobban felverték az árát. Az Északi-tengertől az Adriáig képzeletben húzható sávban épült városokban