Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)
Keletközép-Európa a 13-15. században
növekedett mindenütt a termelés, ám a teljesítményeket jelző görbe korántsem ívelt meredeken a magasba. 27 4.3. A HELYBEN MARADÓK ÉS AZ ELKANYARODÓK A földből élők először is azokba az akadályokba ütköztek, amelyeket a természet állított, pedig ezek csak az élővilág akaratlan önmozgásának következményei lehettek. Hűvös, csapadékban gazdag klímaszakaszba jutottak a 16-17. században. A meteorológusok ezt az időszakot nevezik „kis jégkorszaknak". A periódus korántsem mondható előzmény nélkülinek. A középkorban is voltak évek, amikor nyirkos és ködös nyári hónapokon át köszöntött be hozzájuk mostani korszakuk előfutára, már a 13. század végén sok okuk volt a panaszra. A kalászokat érlelő nap mintha bujkált volna a felhők mögött. Romlottak a gazdálkodás teljesítményei. Gazdálkodó eleink egyhamar nem is találtak kiutat szinte sehol sem Európában. A bajok oka azonban mélyebben húzódott, hogysem az emberek orvosolhatták volna a megújulni egyelőre képtelen gazdaság nyavalyáit. Mindenesetre mindenféle teóriát agyaltak ki és főleg arról panaszkodtak, hogy a talajt nem tudják trágyázni. A 17. század természettudományi műveltségét tükröző kalendáriumok arról tanúskodnak, hogy a belterjes állattartás jóformán ismeretlen volt még szerzőink kortársai előtt. Persze a klíma sem kedvezett nekik. A hidegtűrő növények azonban elviselik a sok esőt, de nem így a szőlő és a gyümölcs. A növénytermesztés fajtaválasztékában bekövetkezett változások indítékait ezek szerint az égben kell keresni! Mindenesetre az időjárás változásaira Keletközép-Európa lakói aligha reagálhattak volna másként, mint nyugati kollégáik. Bár nem is változtattak sokat a vetésszerkezeten, a romló terméseredmények láttán az őseik által már megjelölt kiutat taposták szélesebbre. Ök is növelték szántóterületüket. Más nem jutott eszükbe. Munkamódszereik és üzemszervezetük csaknem minden részletében hagyományos maradt. Az alkalmazott technológiák hatékonysága azonban mindenütt elégtelennek bizonyult. Mindenesetre nekik is többet kellett dolgozniuk. További feszültségeket okozott a robottal kapcsolatos földesúri munkaerő-gazdálkodás. A majorokban esedékes munkálatok ugyanakkor következtek be, amikor saját gazdaságukban. Nem tudtak magukat megkettőzve helytállni. Nyugat- és Közép-Európában a kor emberei - a legtöbb falu határában - nyomáskényszert alkalmaztak már az újonnan feltört földjeiken is. A középkor második felében és az újkor hajnalán a hagyományos gazdálkodást kiterjesztve igyekeztek fedezni az emberek megnövekedett élelmiszer-fogyasztását. Ez a próbálkozás azonban, ha nem is 27 Barth, 1974., Bartlett, 1993., Bartlett-Mackay,1989., Behre, 1987., Beresford, 1954., Borst, 1983., Burke, 1983: 69-83., Burke, 1980:21-29., Bühler, 1929., Cahnmann, 1966., Chabot, 1965, Chadwick, 1945., Cipolla-Borchardt, 1971., Coakley, 1994: 279-314., Connaert, 1948: 22-55., Darby, 1974., Dollinger, 1964., Faroqhi, 2003., Gieysztor, 1959: 98-121., Gieysztor, I960., Gringmuth-Dallmer, 1991: 147-62., GringmuthDallmer, 1992: 145-61., Hillebrecht, 1982., Hillebrecht, 1986: 275-83., Jaenichen, 1986., Keweloh, 1985., Kuhn, 1954., Kuhn, 1955/1., Kuhn, 1957/11., Kuhn. 1968/a., Kuhn, 1968/b: 401-80., Kuhn, 1973., Kula, 1985., Kühnel, 1966., Levy, 1992., Maas, 1929: 311-77., Maas, 1937-1938: 139-53., Maleczynski, 1955., Matuz, 1996., Reinhardt, 1965: 73-148., Rörig, 1964., Rösener, 1991., Rüssel, 1958: 1-52., Saalfeld, 1983: 55-71., Salewski, 2000., Schiedlausky, 1956., Schilling, 1938., Schienger, 1930., Schubert, 1986: 257-74. , Siebert, 1969: 79-385., Stelmach-Tkacz, 1987., Stoob, 1978/1— II., Stoob, 1979., Sugar, 1977., Trawkowski, 1960: 78102., Tymieniecki, 1937., Watson, 1986.
