Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Az új civilizáció behatol Keletközép-Európába a 9/10-13. században

sek részére kimért) telkek méretei sem nem növekedtek, sem nem csökkentek. Nincsenek különbségek a falusi és városi telekméretek között. Rendszerint azonosak az átlagok. Szélességük nem nagyobb 30-120 ölnél. A házak átlagosan 10x30 öl alapterületüek és rendszerint keskenyebb oldalukkal néznek az utcára. A telepes parasztok lakóházai kényelmesebbek voltak az őslakosság faházainál vagy veremépítményeinél. Az új házakat tartósabb használatra építették, eleve azzal számoltak, hogy több emberöltőn át lakhatnak bennük. Az építkezés és a lakás a tulajdonlási szokásokhoz igazodott. Úgy építkeztek és laktak, ahogyan használták a nekik juttatott termőföldet. Keletközép-Európában a telepített falvakban a paraszt számára kimért telken a lakóházat felmenő fallal építették, de az ól gyakran még veremépítmény volt. A sertést és a szárnyas jószágot sok helyütt még egy évszázaddal ezelőtt is többnyire veremólban tartották. Ezeken kívül összeeszkábáltak még terménytárolónak gerendaszerkezetü, fedett gazdasági épületeket is. Többségük ekkor még egy téglalap alaprajzú csarnok volt csupán. A parasztporta épületállománya - szemmel láthatóan - megtöbbszöröződött. Egy-egy telken egész sora állt az épületeknek. A jobbágyi földtulajdonlás magasabb színvonalú termelési szerveződést tett lehetővé és javított az életminőségen. Keletközép-Európában ekkor még minden parasztházban legfeljebb két helyiség volt: egy lakótér és egy hálókamra. Az épületek alapterülete 4-5x7-10 m. Többnyire kemencével fűtötték és ebben az fűtőalkalmatosságban sütöttek-főztek. Nem ment ritkaságszámba, ha a kemence mellett - a járószintre vagy egy 0,10-0,20 m magasra épített tüzpadra rakott fadarabokat égetve - készítették el az ételt. Volt olyan lakóház is, amelyekben nem építettek kemencét, csak tüzpadjuk volt vagy az se. Többnyire két méter volt az épület szelemengerendájának a talajszinttől számított magassága. A házat nem padlásolták le. Sok házban a szelement a fal mellé ásott két ágasfa tartotta. A szelemenre pedig a reá támaszkodó nyeregtető súlya nehezedett. Minthogy az ilyen lakóházban a járószinten égett a tüz (szabadon vagy a kemencében), az asszonyoknak meggörnyedve kellett főzniük és olyan konyhaeszközöket használtak, amelyek ebben a helyzetben kezük ügyébe estek. Cserépedényekben úgy főztek, hogy a fazék falához kívülről parazsat kotortak. A tüzet állandóan igazgatni kellett és vigyázni arra, hogy egy kipattanó szikra lángra ne lobbantsa az épületet. A házakban még sehol sem tudták elvezetni a füstöt, nem volt kürtőjük (vagy kéményük), az egyetlen megoldás, ha kinyitották az ajtót és szellőztettek. A zsúpszalmával fedett háztetőn át szivárgott a füst. Bár ennek a lakáskultúrának sok fogyatékossága volt, igyekeztek valamelyest javítani mégis az épületek lakhatóságán. Eredményesen védték magukat és lakberendezésüket, élelmiszereiket attól, hogy átnedvesedjenek, megdohosodjanak a talajvíztől. A faházakat sok helyütt úgy állították össze, hogy a talpgerendákat kőalapokra helyezték, így ugyanis azok nem érintkeztek a talajjal, nem rohadtak el időnek előtte a nedvességtől, a kőlábazattal növelték az épületek élettartamát. (Az újítás a Karoling-korban tűnt fel a mai Francia- és Németország határövezetében.) KeletközépEurópa parasztházaiban egyelőre még sokan nélkülözték az ablakokat. Nyílásokat azonban hagytak a falon, fatáblákkal zárták, betömködték füvei, száraz falevelekkel, rongyokkal, néhol leölt jószágaik hólyagját kifeszítve zárták el az öklömnyi lyukakat, s ily módon némi fény is beszűrődött a homályba. A fenyőövben a szálfák gerendáiból ácsolt házak ablakai 'szem're emlékeztették őket (a szláv nyelvekben: akno), az angolban ugyanez 'széllyuk': window. Hasonló módon oldották meg a gerendavázas, sövényfalú - sárral tapasztott - lakóházak szellőztetését. Az épületek többségének alapterülete mindössze 16-20 m

2 volt. A középkor második felében elterjedtek az üvegablakok, amelyeket - az edénykék mintájára - fúvott gömbökből raktak össze, mégpedig oly módon,