Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Az új civilizáció behatol Keletközép-Európába a 9/10-13. században

színvonala. Ahol megosztottabb lett a társadalom, eleinte fából ácsolt lakótornyokban éltek a vidék urai. Már a kelta idők (vagy talán régebben: a bronzkor) óta nyomorúságos földvárak védelmében mentették át magukat az eljövendő napokra, hiszen a gazdagok, szinte valamennyien - féltve életüket és kincseiket - nemcsak laktak, de védekeztek is. A béke azonban törékenynek bizonyult. Keleten is így alakultak az események. Itt is voltak ugyan földvárak, de kevesen ácsoltak tornyokat. Valamennyi létesítmény meszszemenően megfelelt céljának. Dél- és Nyugat-Európában még a középkorban is sok nemes úr lakott földvárban épített fatoronyban. A Mediterráneumban követ és fát is használtak, mikor mi volt. Sok helyütt csak kőből építkeztek. Mindenesetre a lakótorony látványa helyenként délen a bronzkor óta hozzá tartozott a vidékhez. Még a római villákban is építettek egy-egy tornyot. Ehhez a szokáshoz ragaszkodtak a középkorban is. De a középkorban már újabb fejezeteket írtak az emeletes építmények kultúrhistóriájában. Itáliában és Dél-Franciaországban a nemesek közül sokan beköltöztek a városokba, ahol eleinte lakótornyokat, majd emeletes kő-, illetve téglaházakat építettek. Ahol voltak városfalak, a bástyák és a falak megvédték a városlakókat, hovatovább nem is volt szükségük magántörténelmük fenntartásához erődítményekre. A divat az Alpoktól északra is elterjedt. A lovagok és patríciusok Európájában az iromba tornyok helyett többemeletes paloták épültek. A nemes urakkal konkuráló gazdag polgárok is azon voltak, hogy hasonló vagy még monumentálisabb otthont építsenek maguk és házanépük számára. Közép-Európában is a nemesek vidéken már jóval a római idők után kezdték építtetni a lakásul használt kőtornyokat. A 13. század után minden megváltozott a nyugati civilizációban. Ha egy földesúr áttelepült valamelyik városba, változtatott lakásviszonyain, új lakóhelyén is kövekből épített toronyházban akart lakni. A városokban azonban már nem kellett a rablóktól védekeznie, ha kőtornyot épített, inkább az elemi csapásokat akarta kivédeni, azonfelül a legfontosabb volt számára, hogy mindenki lássa: kiemelkedik környezetéből. Az emeletes városi ház a presztízs tárgyi bizonyítéka. Mindamellett ez idő tájt Keletközép-Európában (legalábbis a kereskedelmi gócokban, a leendő városokban) még szinte mindenki kis faházban lakott. A 13. században azonban itt is fordulat következett be. A változásokat az urak kezdeményezték. A városba települők szilárdan álló, lehetőleg tűzbiztos házakban akartak lakni. Csakhogy egyelőre még keveseknek sikerült teljesíteniük vágyaikat. Mindenesetre minél vagyonosabb volt a jövevény, ekkor is annál inkább oka volt arra, hogy féltse életét. A kő- vagy téglaház védhető, tovább tart és talán kényelmesebb otthont rendezhetnek be. A városlakó nemes urak igényei tehát emelkedtek és a középkor dereka óta terjedtek a faragott kövekből vagy égetett téglából emelt földszintes vagy emeletes házak. A messze földről érkezett kalmárok családi házai sem voltak ideiglenes építmények. Persze ezek csak házikók, mind törpelakok az „isten háza" szomszédságában. Ha manapság egy várost messziről nézünk, a házak alkotta településkorongból kiemelkedik a templomtorony. A méretbeli különbségek szembeötlők Európa-szerte. A monumentális építmények a városokat még nélkülöző társadalmakban az uralkodó elit presztízsberuházásai. Aminthogy a falusi templomok később is azt voltak hivatva bizonyítani, hogy a földesúr istenfélő és ebbeni meggyőződésében manipulálja parasztjait. Az európai periférián a kereskedelmi központokban is főleg a törzsökös arisztokrácia, kivált a cár építkezett. Hatalmas, látványos emlékmüveket emeltettek nagyságukat igazolni akarván. Az épületeket megalkotók műszaki teljesítményei jóval kisebbek és egyszerűbbek, mint az építők hatalmi igényei. Nem az építészeti szaktudásban vannak elrejtve az okok, inkább magában a gazdaságban és természetesen a hitéletben. A középkorban azonban egyre nagyobb lett az építők társadalmi csoportja.