Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Keletközép-Európa népessége a 6-9. században

Buldózerekkel lerombolták otthonaikat harminc-negyven évvel ezelőtt és a hatóságok előre gyártott épületelemekből összehegesztett vasbetonlapokból álló magas házakba költöztették az egykori veremlakókat. Korábbi otthonaikban évezredek óta hagyományos módon tartott kezesállatokat: kutyát, macskát, baromfit, kecskét stb. - magukkal vitték új környezetükbe. Meglehetősen kései és nem is maradéktalanul érvényesülő sikere volt ez annak a nagy múltú törekvésnek, hogy az emberek és az állatok külön épületben lakjanak. Az építészettörténet azt bizonyítja, hogy az embereket költöztették ki elsőnek a putrikból. Az állatok ólját korszakokon át változatlanul hagyták. Csaknem az egész kontinentális Európában még a középkorban is sátor- vagy nyeregtetővel fedett nagyobb vermek voltak az állatok óljai még olyan körzetekben is, ahol az emberek felmenő falú házakban laktak. A 16-17. század gazdasági válsága, a háború a magyar Alföldön is visszavetette az építészeti kultúrát. Sokan ismét veremházakba költöztek. Még olyan városok lakói, mint Debrecen - zömmel - putrikban laktak. A korai középkorban nem sokban különböznek ezektől az ólaktól az embereknek otthont adó veremházak. Osztatlan, padlás nélküli - 12-14-20-28 m

2 alapterületű -, mintegy 0,50-0,60 m mélységű gödörre épített alkotmányok voltak ezek a paraszti otthonok. Volt köztük olyan, amelynek bejáratát eresz védte. Sátor- vagy nyeregtetős épület valamennyi. A tető szelemengerendáját egy-egy villás oszlop tartotta. Ablaknyílásuk nem volt. A gyúlékony fedelű házban a járószinten raktak tüzet. A lakóház nem volt lepadlásolva. Kéményük (vagy füstelvezető kürtőjük) nem volt. Egyik-másik veremházban kemencét is építettek. Ahol kő volt, kemencéjük négyszögletes, ahol ellenben agyagos a talaj, vesszőből egy félgömb alakú fonott kast állítottak, amelyet betapasztottak sárral és kiégettek. Nyáron a ház mellett raktak tüzet, sőt a szabad ég alatt egy kemencét is építettek. Az öt-hat emberből álló család szűkösen élt itt, és télen nem is volt alkalma tisztálkodni. Elférgesedtek. Sok helyütt - néhanapján - gőzfürdőben (szauna) igyekeztek megszabadulni kínzó tetveiktől. Valamennyi szeren építettek egy fürdőházat, amelyet közösen használtak. Az intézményt Kelet- és Észak-Európában még ma is általánosan használják. Valamikor Közép-Európában sem volt ismeretlen a fürdőház, de ez az intézmény a középkorban alkalmazott fűtéstechnikai újítások (pl. a kályha) nyomán feleslegessé vált. A Közel-Keletről egy másik fürdőkultúra terjedt Európa lassan civilizálódó tartományaiban. A rómaiak nyomán a városokban és a kolostorokban Dél-Európában és a Közel-Keleten szokásos folyóvizes medencéket vagy kádfürdőket rendeztek be. Erre azonban a parasztok sehol sem tartottak igényt. Minthogy Dél-Európában kevés volt az építkezésekhez használható fájuk, már a legrégibb idők óta kőházakat raktak. A bronzkorban, amikor a kapcsolatok intenziválódtak a távolabbi civilizációkkal, a téglaégetés megszokottan kiegészítette a kőbányászatot. A rómaiak rájöttek arra, hogy a rakott falra a kövek vagy a téglák közé oltatlan meszet raknak, majd az elkészült faldarabot leöntik vízzel, azaz oltják a meszet, majd ezt a müveletet szakaszosan folytatják. Tulajdonképpen feltalálták a betonkészítés technológiáját, amelyet a középkori igényesebb épületek falazásakor tovább folytattak, most már a római provinciák határaitól távolabb eső területeken is. Tekintettel azonban arra, hogy ennek a technológiának alkalmazása költséges, jobbára csak templomokat, várakat, kastélyokat és gazdagabb polgárok házait építették fel vele. Keletközép-Európában a parasztok vagy a kereskedők, iparosok - csaknem valamennyien - boronából ácsolt, gerendavázas, sövényfalú vagy a földbe mélyített veremházakban laktak a korai középkorban. Otthonaik többsége egyetlen helyiségből állt, itt volt a családi tűzhely és mellette (a nyeregtetővel védett gödörben) szalmán és a fal mellett karókra fektetett pallókon, tehát mozdíthatatlan padokon aludtak. Ha elférgesed-