Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Keletközép-Európa népessége a 6-9. században

valószínű, hogy alkalmazkodva környezetükhöz, az építkezéseken mindenféle - helyben fellelhető - anyagot hasznosítani törekedtek. Az őskori épületek a környező természet folytatásai. Az emberek valami keveset módosítottak mindazon az építőanyagon, amit felhasználhattak, midőn mesterséges teret alkottak létezésükhöz. Az Elbától keletre, Németország keleti övezetében a hegy- és dombvidékeken, a Cseh- és Morva-medencében, Lengyelországban, Magyarországon más kép fogad. Errefelé módosították az építkezési szokásokat. Nem követték nyugaton élő kollégáikat. Keletközép-Európában már nem közös fedél alatt alakították ki az emberek lakását és az állatok ólját. Az építményeknek olyan kicsiny a belviláguk, hogy az emberek és az állatok lakhelyét nem tudták közös fedél alatt berendezni. Ugyanígy építkeztek a kontinens keleti felén. A kicsiny belvilágú kalyibákon kívül voltak még félig a földbe mélyített veremházaik is. A 9-16 m

2 alapterületű építmény elterjedési területének nagyobb övezete Ukrajnában és Dél-Oroszországban volt. így építették a lakásokat mindenütt a kontinens keleti felén, ahol nem volt magas a talajvíz. Néhol még Közép- és ÉszaknyugatEurópában is (ahol a lakosság zöme felmenő falú házakat tekintette otthonának) veremházakban lakott a korai középkor szegénysége. Allatok óljait is veremépítményekben alakították ki. Mindamellett voltak - az építészeti kultúra szokásait tekintve - átmeneti övezetek is. Észak-Európában például szintén közös tető alatt képezték ki az emberi és az állati lakóhelyet, itt azonban egy veremházat építettek, tehát egy hosszabb verem felett ácsolt nyeregtetővel fedték le lakógödrüket és annak folytatását: óljukat. A Mediterráneumot kivéve fából építettek, kőből úgyszólván sehol sem emeltek falat, kivéve Nyugat-Európa néhány körzetét (például Bretagne-ban, Skóciában és Írországban), ahol a földfelszínen sok morénát lehet gyűjteni. (Mindenesetre ezek kelta hagyományok.) A kontinens nagy részén azonban a prehistorikus házak építői csak gerendákból ácsolták a házak tartó- és tetőszerkezeteit. Ilyen volt az orosz izba is. Délebbre, Keletközép-Európában, a lombhullató erdők övében és a sztyepén majdnem mindenki veremházban szorongott. Oroszul ezt nevezték hátának. Az építészeti kultúra hagyományai az i. e. 3. évezredig, a neolitikumig nyomozhatok a Fekete-tengertől északra. Tőlük északkeleti irányban húzódó övezetben, a kontinentális erdőöv keleti tartományaiban sehol sem szűkölködtek az épületfában. Mégis beérték azzal, hogy csak a tetőszerkezetet ácsolták gerendákból. Ritkán gondoltak arra, hogy az épületeknek legyen fala, s ha volt, ugyancsak alacsony, alig emelkedett a talajsíkhoz mérten magasabbra. Tüzet is raktak valamennyi viskóban. A járószinten találják meg a régészek az elszenesedett fadarabok maradványait. Kelet-Európában sok helyütt nyílt tűzön főztek és parázsban sütöttek, de voltak, akik kemencét is építettek olykor a házikóban, bár többnyire mellette, melyet inkább nyáron használtak, itt sütöttek-főztek, mert a kemence tárolta a hőt, a fával rakott kemence mellett nem kellett fázniuk, ám arra már sehol sem gondoltak, hogy kéményt is állítsanak, csípte is szemüket a füst. A legtöbb kemencét sárból tapasztották és félgömb alakú volt. Kövekből is építettek ilyen fütőalkalmatosságot, azok rendszerint négyzet alaprajzúak voltak. Azokban a kunyhókban, ahol ilyen szögletes kemence maradványaira lelnek a régészek, feltételezik, hogy szauna vagy aszaló, szárító működött. (A Baltikumban a gabonát cséplés előtt meg kellett szárítaniuk, hogy kiperegjenek a magvak a kalászból. Amikor a középkor végén fellendült a lenexport, a rostos növényt szintén kemencék tetején szárították. Emiatt át is építették lakóházaikat, megnövelték belvilágukat.) A félgömb alakú és a négyzet alaprajzú, szögletes kemencében lepényt, később kelesztett kenyeret vagy húst is tudtak sütni. Téglalap alaprajzú kemencét raktak kövekből, majd aládúcoltak fával, azután kiégették az építményt. A kőkemencék tovább tárolták a hőt, ezért lehet, hogy eredetileg nem is az