Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

TELEPÜLÉSSZERKEZET ÉS ÉPÍTKEZÉS

A lakások építési éve A lakások alapterülete -1899 10 20—29 négyzetméter 6 1900-1919 12 30—39 négyzetméter 30 1920-1944 85 40—49 négyzetméter 49 1945-1959 97 50—59 négyzetméter 56 1960-1969 128 60—79 négyzetméter 161 1970-1979 92 80—99 négyzetméter 78 A település üdülőfaluvá fejlődése egyfajta anyagi gyarapodást is eredményezett. Ennek köszönhetően szinte ugyanazok a folyamatok zajlódtak le, mint Bükkszentlászlón. Az épületek döntő része a két világháború között (20%) és 1945 után (75%) épült. Az új építkezésekkel párhuzamosan nőtt a lakóépületek alapterülete is. A bükkszentlászlói és a bükkszentkereszti tendenciákkal tökéletesen egyező kép tárulkozik elénk a répáshutai lakóházak korát vizsgálva. Ezen a településen mindössze öt 19. században épült házat regisztrálnak (3,2%). A házak 30%-a épült a két világháború között, 65% pedig 1945 után.

7 A fenti adatokból következik, hogy a hagyományos népi építkezést nem annyira megfigyelhető, még álló építmények, hanem inkább az emlékezés útján, a régi elbontott épületeket visszaidézve tudjuk bemutatni. Az építőanyagok vizsgálata azzal az eredménnyel zárul, hogy a túlnyomóan erdős környezet ellenére a fa, mint a falazatanyaga nem játszott szerepet. Láthattuk, hogy az első 18. századi építmények fából készültek és zsindelytetejűek voltak. A Répás nevezetű erdőrészen 1760 táján a favágók fából építették lakóépületeiket. 1777-ben az újhutai ká7 Bakó F., 1984. 110.