Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG

a pap nem ismerhette a hutások nyelvét és éppen ezért nem nagyon felelhetett meg elvárásaiknak.

14 A nyelvészeti-filozófiai elmélkedésen túl nem tudunk arról, hog}/ Tóth Pál nem felelt volna meg a lakosságnak. Hasonlóképpen nincs információnk arról, hogy a későbbi lelkészeknek hiányos lett volna a nyelvtudása, s ily módon az egyház szerepet vállalt volna a helyi szlovákok elmagyarosításában. Az 1896-ban lejátszódott esemény azonban látszólag ellentmond ezeknek a tényeknek és külső megnyilvánulásában a legkomikusabb magyarosítás kísérletére utal. A magyar honfoglalás 1000. évfordulójához közeledve eg}/ igen víg kedélyű plébánost helyeztek a hutatelepülések anyaegyházába, Újhutára. Sok egyéb mellett Pogonyi Bernát plébánosról árulkodik az az irat is, amelyet a templom padozata alatt egy üvegbe rejtve megtaláltak. A levélke a következő üzenetet tartalmazta az utókor számára: „Bizonyára megörültél, mikor e kék üveget a deszka alatt meglelted, azt hitted ugye-e, hog}

7 valami finom tokaji vagy egri vörös lesz benne, de fájdalom csalatkoznod kellett, mert hát nekünk régieknek is volt annyi eszünk, hogy a tokajit magunk is megittuk volna, ha lett volna. Ez üveget csak e sorok megőrzése végett tettük a deszka alá, hogy megtudhassátok miszerint e pádimentum az Úr 1896-ik s Drága Magyar Hazánk dicsőséges fennállásának Ezredik évében újíttatott meg a magyar Királyi Koronauradalom költségén Pálfi János és Daróczy Lajos újhutai vállalkozó iparosok által, Pogonyi Bernát lelkészsége idejében. Hogy mégis legyen valami hasznod e találmányból, ez üveg alatt eg}/ bádogba burkolva találsz egy mostan divatban levő 20 fillérest, egy 10 fillérest és egy két fillérest; igyál meg rajta eg}/ pár porczio gyomorerősítőt, 14 Vö. Sípos L, 1958. 19.