Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG

heti születését. A későbbiekben valóban érkeztek Morvaországból is munkások. Amikor 1834—1898 között a Répáshuta melletti Gyertyánvölgyben folytatódott az üvegkészítés, még ujabb mesterek érkeztek morva vidékéről, köztük a gyártulajdonos, Schusselka Gusztáv is. A hagyomány szerint egy Ruspek nevű településről jöttek, amely a nagy iparváros, Moravske Ostrava mellett található.

12 Gyertyánvölgyben több űjhutai is munkát vállalt, sőt le is telepedett. A közös munkavégzés során az öszszetartozást is elmélyítve, házassági kapcsolatok születtek. Amikor 1898 után a gyertyánvölgyi gyártelep fokozatosan megszűnt, a lakosság Répáshutára és Ujhutára költözött be elsősorban és ebből következően alakulhatott ki vagy öröklődhetett a téves származási tudat. A korábbiakban már utaltunk rá, hogy a bükki hutatelepüléseket benépesítő második hullámban, a 18. század végétől 1828-ig terjedő időszakban jelentek meg a tősgyökeres famíliák: Csupko, Növik (Nóvák), Oprendek, Sir, Stuller, Maüscsák, Leba, Ofentáller, Orlitzki, Czibulla, Tokár, Kánya, Harustyák, Kohulják, Plavastyák. Lényegében ezek a famíliák határozták meg a falvak 19. századi és 20. század eleji létét. A betelepültek egy része házasság vagy egyéb okokból következően ugyanilyen nevet vett fel, mert ily módon bizonyos gazdasági előnyökhöz juthatott. A tipikus szlovák nevek a 19. század végére azonban történelmi magyar nevekké váltak egy igen furcsa magyarosítás! törekvés miatt, ami ritkaságnak számított Magyarországon. 12 L. Sipos l, 1958. 38-39.