Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG

Felvidék adott lakosokat a bükki hutatelepüléseknek. A házasságkötési anyakönyvekben is gyakran feljegyezték az idegenből jött házastársak származási helyét. Az ő származási helyük is döntően azonos volt a már korábban betelepültek lakhelyével, tehát a hutatelcpülésen élők és a beházasulók származási helyét összevetve döntően egybeesést tapasztalhatunk. Ez érthető is, ha tudomásul veszszük, hogy a faluját a jobb élet reményében elhagyó fiatal jegyesét is magával vitte, amikor már kisebb vagyont gyűjtött. A lakosság származási helyét tekintve viszonylag jelentős különbségek fedezhetők fel az egyes hutatelepülések között a 19. század második felében. Igazat kell adnunk a bükki huta- és hámortelepülések nyelvjáráskutatójának, aki megállapította, hogy Ujhuta FelsőMagyarország sokszínűségét mutatja a lakosság származási helye és az annak megfelelő nyelvjárási sajátosságai alapján. O- és Répáshuta lakossága csak négy-öt felvidéki vármegyéből származott, s leginkább a keleti-északkeleti területekről. A két település esetében a legnyugatibb vármegye Nógrád, ahonnan Ujhutára soha sem érkeztek telepesek. Néhány esetben Morvaország is szerepel a származási hely megjelölésénél, Ujhután pedig egyáltalán nem. Érdekes mindenesetre, hogy az újhutai néphagyomány a lakosság származási helyeként Morvaországot és Nógrád vármegyét jelöli meg, holott - mint már erre utaltunk — ennek semmiféle valóságalapja nincsen. Az identitászavar valószínűleg abból következik, hogy a 19. század végén Ujhuta és Répáshuta között a házasságok, rokoni kapcsolatok révén szorossá szövődtek az összetartozás szálai és az ottani eredethagyomány elemei bekerültek az újhutaiak tudatvilágába. Répáshuta valóban Nógrád vármegyei (Hrinyova huta) üvegeseknek köszön-