Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG

A bükki hutatelepülések népessége 1831—1910 között 1 Év Óhuta Ujhuta Répáshuta Gyertyánvölgy 1831 10 55 11 1834 424 369 186 1848 450 390 230 60 1853 429 414 235 97 1869 402 439 361 118 1871 402 502 392 174 1896 547 740 311 122 1900 607 858 376 82 1910 699 1011 418 A rendkívüli lélekszám növekedés okát ugyanazok a tényezők motiválták, amelyek a 18. század utolsó évtizedében. A vasgyártás, a mész- és faszénégetés, valamint az erdőgazdálkodás egyre több munkaerőt igényelt. A gyertyánvölgyi ipartelepen pedig az üveggyártás biztosította a lakosság megélhetését. Ohuta, Ujhuta és Répáshuta lakosságának száma az üjratelepülést követően az 1848 utáni években lényegében stabilizálódott és kiugró növekedés csak a gyertyánvölgyi gyártelep megszűnte után, az ottani lakosság beköltözéséből következett be. A kolerajárvány utáni évtizedek, s egyben az első világháborúig tartó időszak népmozgalmainak sajátosságait az egyházi anyakönyvek adatainak felhasználásával határozhatjuk meg leginkább. Az újonnan betelepített lakosság származási helyének megjelölésekor döntően a Felvidék vármegyéit jelölték meg a telepesek. 12 felvidéki vármegyéből érkeztek Pozsony és Túróc vármegyék kivételével, tehát a teljes 11 Vö. Veres L., 1995. 34-35.