Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

ÜNNEPEK, SZOKÁSOK ÉS HIEDELMEK

tak. A betlehemes játék legfontosabb figurái a pásztorok voltak. Mindegyikük kifordított bundát viselt és a fejükön pedig kucsmát hordtak. A pásztorok kezében csörgős bot volt. Az öregnek is álarca volt és szakálla nyúlszőrből vagy papírból. Testén szalmakötél feszült keresztbe, amely alá baltát és különféle hasznavehetetlen tárgyakat dugott. A betlehemezés játéka lényegében három részből állott. Miután a szereplők engedélyt kaptak a házba lépésre, eljátszották a kis Jézus megszületését és a pásztorok behódolását. Ezt követően az öreg tréfálkozott és ijesztgette a háziakat. A játék közös énekléssel zárult és végezetül a ház gazdája megajándékozta a játékosokat. A karácsonyi ünnepekhez is számos hiedelem, tilalom és előírás kapcsolódik. A viliakor éjfél táján néhány pillanatra Bükkszendászlón és Répáshután rózsaszínűvé válik a patak vize, és amelyik lány megmosakszik benne, az szép lesz. A bükkszentkereszüek azt tartják, hogy ilyenkor beszélgetni kezdenek az állatok, de ha valaki kihallgatja őket, az a következő esztendőben meghal. Az ünnepek a lányok szerelmi jóslásainak is kiváló lehetőségeket nyújtottak. Répáshután vilia napján délben, amelyik irányból kutyaugatást hallott a lány, abból az irányból lesz majd férje. A karácsonyi ünnepkör István napjával zárul {Stefan). A rokonok, ismerősök felköszöntötték István nevű ismerősüket, a legények pedig a kocsmában találkoztak, hogy együtt szórakozzanak. Az óév búcsúztatása és az újév köszöntése nem bírt különös jelentőséggel, a szilveszteri mulatságnak nem volt különösebb jelentősége. Ilyenkor csak a család gyűlt össze és beszélgetéssel, kártyázással múlatták az időt, várták az éjfélt. A bükkszentkereszüek elsétálgattak a faluban lévő üdülővillák mellé, hogy az idegenek mulatozását figyeljék.