Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

TÁPLÁLKOZÁS

(Hangák, hangák! Adjatok nekünk bort! Ha nem adtok, szétverjük a házatok!)

23 A hutások búcsújáró helyként látogatták azokat a forrásokat, amelyeknek valami gyógyerőt tulajdonítottak. Hitük szerint a szent kúti forrás a szembetegségek gyógyítására szolgált. Kacson a meleg vizű forrás a reumában, köszvényben szenvedők panaszain enyhített. Sokan háton, lepedőbe kötött edényekben szállították haza az ún. köszyényvizet. A Bükk hutatelepüléseknek helyet adó részein az éghajlat nem felelt meg a szőlő termesztésére. A lakosság úgy jutott borhoz, hogy a hevesi és borsodi településeken (Kacs, Bogács, Eger, Cserépfalu) szőlőkapálást vállaltak. Munkájukért pedig borral fizették ki őket. A különféle erdei növények kiváló lehetőséget szolgáltattak teák, szörpök készítésére, pálinka, de még sör főzésére is. A tea alapanyagául a szárított csipkét, somot, a hárs, akác és a bodza virágát használták. Málnából, fekete szederből, csipkéből és somból készítettek szörpöket. Pálinkát szilvából, kökényből, rozsból és bodzából főztek. A favágók és a mészégetők legkedveltebb italát, a bundapálinkát azonban már vásárolták, vagy fáért cserélték az alföldi falvakban. Ezt a pálinkaféleséget krumpliból égették, viszonylag alacsony volt az alkoholtartalma és olcsón lehetett beszerezni.

24 A 20. század elején Répáshután néhányan elsajátították a sörfőzést. Készítése viszonylag egyszerű volt. A komló virágát leöntötték langyos vízzel és ehhez kevés kovászt és cukrot adtak, majd az egészet felforralták. Az így nyert folyadékot lassan hűlő edények23 Siska]., 2001. 108. 24 VigaGy., 1980. 256.