Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

TÁPLÁLKOZÁS

A baromfiból, házinyúlból és galambból vasárnaponként és egyéb ünnepnapokon leves, főtt hús, pörkölt, pecsenye és tejfeles (iiakiszló) készült. A hal és a vadhús elhanyagolható szerepet töltött be a családok táplálkozásában. A halfogyasztás szokása teljesen új keletű és csak karácsony idejére korlátozódott. Vadhúshoz törvényesen csak akkor jutottak, ha vadászatok idején hajtómunkát vállaltak. Ilyenkor a hajtók részesedést kaptak a zsákmányból. Tejtermékek A tej a lakosság élelmezésében fontos szerepet töltött be. Mint már említettük, minden családban tartottak tehenet, s ennélfogva jól el voltak látva tejből készült termékekkel. A frissen fejt tejet inkább csak a gyerekek fogyasztották. A felnőttek az aludttejet (sedlé, skjsané mlíekö) részesítették előnyben. Az aludttejből túrót (syr) készítettek. A túróból kivált savót (srvátkd) kenyérsütéskor a tésztába dagasztották bele. Az aludttejről leszedett tejfelt köpülőbe (zbenkd) öntötték és vajjá (mútili) köpülték. Répáshután a határban szedhető mocsári gólyahír sárga virágával festették a vajat színesebbre. A vajból fennmaradt írót (cmer) megitták, vagy sült krumplival fogyasztották. A Bükk hegységben a kincstár tilalmazta a juhtartást. Mint már utaltunk rá, a szlovákok tésztás, galuskás ételek feltétjeként szívesen fogyasztottak juhtúrót (bryndzd), amit a miskolci piacon vásároltak az asszonyok.

20