Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

TÁPLÁLKOZÁS

Egyéb ételek E címszó alatt azokat az ételeket sorakoztatjuk elő, amelyek a fő ételcsoportok kiegészítői voltak. A lakosság gyűjtögető tevékenységének bemutatásakor már szóltunk arról, hogy rendkívül sokoldalúan hasznosították az erdei termékeket. A különböző gombaféléket tavasztól őszig frissen szedve fogyasztották, télire pedig szárítva tartalékolták. Az erdei gyümölcsöket aszalva vagy lekvár formájában tették el télire. A befőzés teljesen új keletű a hutatelepüléseken. Mivel befőzéshez vásárolni kellett a gyümölcsöt, e célra nem adtak ki feleslegesen pénzt, hanem az aszalt vagy szárított gyümölcs is megfelelt az igényeknek. Lekvárokat is a helyben beszerezhető szilvából, málnából, bodzából, fekete szederből, csipkéből és somból főztek. A káposzta fontos szerepet töltött be a táplálkozásban. Minden család kellő mennyiségben igyekezett beszerezni ezt a sokoldalúan felhasználható nyersanyagot. A káposztát elsősorban savanyították. A meggyalult, sózott káposztához vadkörtét, babérlevelet, tormát, perkenyét, kaporszárat, csípős paprikát adtak és hordóban tárolva hagyták a káposztát az ízesítő anyagokkal összeérni, megsavanyodni. Nyersen vagy cukrozottan is fogyasztottak káposztát. Az uborka — mint savanyúság — fogyasztása nem volt jellemző. Legfeljebb a szilvából, káposztából, hagymából, paprikából és sárgarépából álló, üvegekben tartósított csalamádéhoz tettek egy keveset. Készítettek gomba és vöröshagyma keverékéből is savanyúságot. A húsételek köreteként a krumpli, a tarhonya, a borsó volt régebben a leggyakoribb. Nokedlit (haluska) a pörkölt és a tejfeles elterjedése után kezdték készíteni. A rizs fogyasztása az 1930-as évektől terjedt el.