Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

TÁPLÁLKOZÁS

A kása rituális ételnek számított. Régen a lakodalmakkor utolsó ételnek szolgálták fel, mintegy jelezve vele, hogy a lakodalomnak vége. A kukoricakását felváltó rizst is kétféle módon készítették. Főzték vag}

r sütötték. A tejben megfőzött rizst fahéjjal megszórva és cukrozva fogyasztották. Ugyanezt tepsibe téve kemencében megsüthették, aminek a neve — nyilvánvalóan a városi konyha hatására - rizs koch volt. Húsételek A hutatelepüléseken a húsfogyasztás lényegében szezonális jellegű volt. Tavasztól őszig baromfihúst fogyasztottak leginkább, a téli hónapokban pedig disznóhúst. A disznóvágás menetének ismertetésekor szóltunk már az akkor készült ételekről, amelyek többsége csak rövid időre fedezte a családok szükségleteit. A sertésvágás legfontosabb „végterméke" a szalonna, a kolbász és a zsír volt. Az előbbieket füstöléssel és sózással tartósították, és a nehéz munkát végző férfiaknak igyekeztek tartalékolni. A zsír pedig az egész család számára volt döntő fontosságú, hiszen a böjd időszakok kivételével az ételek nagyobbik része elkészítésekor nélkülözhetetlen „alapanyagnak" számított. Régebben igen népszerű volt a disznóháj (sadlo) sózással és füstöléssel való tartósítása is. A füstölt háj sokszor a szalonna szerepét töltötte be a favágók étrendjében, akik kenyérrel és hagymával fogyasztották. Füstölt hájjal ízesítették a savanyú káposztát is. Ezt a szokást a gömöri származású családok terjesztették el.

19 19 L. Markus M., 1974. III. 18.