Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

TÁPLÁLKOZÁS

Kásás ételek Az emlékezet szerint a 19. század második felében a kásás ételek alapanyaga a hántolt köles és a rozsliszt volt, amelyet az Alföldön, vagy a miskolci piacokon szereztek be. A század végén, a 20. század elején a köles helyett kukoricalisztből készítették ezeket az ételeket, majd az 1950—60as évektől már rizsből. A kása (kasa) alatt már kizárólag kukoricakását értenek. Készítése rendkívül egyszerű volt. A kukoricalisztet sós vízben megfőzték, s az ízét kevés zsírral, olvasztott vajjal megjavították. Étkezéskor a kásával telt kanalat hideg tejbe mártották. Ezt a kásafélét egyként mucankának nevezik. A kemencében sütött változata malej néven ismert. Ez utóbbit úgy készítették, hogy a leforrázott kukoricalisztet állni hagyták, ennek következtében megédesedett. Amikor a kása elég édes lett, vastepsibe tették és kemencében megsütötték.

18 A 19-20. század fordulóján a kásás ételek száma jelentősen megszaporodott. Krumpliból, hüvelyesekből és zöldségekből egyaránt készítettek kásaféléket. Szívesen fogyasztották a tört krumplit (mágané krompíre), amit hagymás zsírral vagy olvasztott vajjal tettek ízletesebbé. A kásafélékhez sorolható még a csak szlovák néven ismert trpalky, fucka. Az előbbi krumpli és liszt keveréke volt, amelyet zsírban sült paprikás hagymával ízesítettek, amikor a tányérra vékonyan kiszedték. Az utóbbi csak annyiban különbözött a trpalldtól, hogy a langyos alapanyagot forró zsírba mártogatott kanállal kiszaggatták, szép sorban a tányérra helyezték, majd tejföllel, túróval, káposztával ízesítették. 18 Vö. MárkusM., 1984. 211.