Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)
TÁPLÁLKOZÁS
Igen népszerű volt a tépett vagy rongyos tészta (trhancé) főzése. A keményre gyúrt tésztát jól kinyújtották, majd kézzel darabokra szaggatták. Az ilyen tésztaféleséget reggelire, tejlevesbe használták. A laska (loksá) tésztát — amit levesbe tettek — először jól megszárították, s csak ezt követően tördelték darabokra. Ebből főzték többek között a lebbencset (lebenc). A férfiak hétköznapi ételének számítottak a. galuskák (balusky). Az elnevezés alatt több tésztaféleséget értettek. Galuska volt a rozslisztből gyúrt, késsel felszabdalt metélt tészta {rezanky). Kanállal szaggatták forró vízbe a lisztes galuskát (mucankd), vag} 7 ennek a kukoricás változatát, a kukoricás galuskát (kukoricné halusky). A többféle galuskás étel közül répáshutai specialitásnak számított az ún. trpalk)>, melynek nincsen magyar megfelelője. Az ételt kétféleképpen is el tudták készíteni. Az egyik változatát tiszta kukoricalisztből gyúrták, majd ezt szaggatóról kanállal meleg vízbe szaggatták. A másik változatban sok krumplit tettek a tésztába. Ezt is forró vízbe szaggatták. Amíg az első változatot csak vajjal és friss túróval ízesítették, addig a másik étel pikantériáját a szalonnás, hagymás zsír és a zsíron pörkölt savanyú káposzta adta meg. A sztrapacskáról rögtön a speciális szlovák étel jut eszünkbe. A nyers krumpliból reszelt, majd liszttel összegyúrt étel tésztájába zsírban pörkölt savanyú káposztát tettek. Helyi sajátosság az, hogy a bükki hutatelepüléseken a sztrapacska a káposztalevelekről kapta szlovák megjelölését (strapacka s kapustoü). Megkülönböztetett jelentőségű ételnek számított még a nyers vagy főtt krumpli és a rozs- vagy búzaliszt összegyúrásából keletkezett gombóc {gombócé), valamint a krumplinudli (sulánce, sulankj). Ezek az ételek szintén a nehéz fizikai munkát végző férfiak táplálékául szolgáltak.