Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

TÁPLÁLKOZÁS

A laska eredetéről megoszlanak a vélemények. Vannak, akik a palóc konyha jellegzetes ételének minősítik. Mások pedig tipikus szláv ételnek. A nyelvtudomány szerint az elnevezés a török nyelvből került a szlávba, onnan pedig a magyarba. Tehát az etimologizálás inkább az étel szláv, esetünkben szlovák sajátosságát erősíti. A reszelt krumpliból készült szükségétel egyértelműen cseh—morva, szlovák eredetű. Az ételt Nyugat-Szlovákiában tocne, Csehországban pedig tol

r néven ismerik. Vélhetően az e területről származó üvegkészítők révén jutott el az étel a Bükk vidékére is.

12 Az előbbi kenyérpótló ételekkel szemben a lángos — ez a magyar—szlovák nyelvhatáron, Losonctól Dél-Zemplénig általánosan ismert étel — a magyar konyha hatására került a szlovákéba.

13 A lángos kelesztett kenyértésztából készült laposra nyújtva. Eredetileg a csupasz lángost utólag szalonnazsírral forrósítva fogyasztották. A 19. század végétől vált szokássá a kölessel, rizzsel vagy tehéntúróval való ízesítése, s ettől kezdve az étel már inkább a kalácsok közé sorolható inkább, hiszen kenyérpótló jellege megszűnt. Az emlékezet szerint a kalácsok kezdetben alig különböztek a kenyértésztából gyúrt lángosoktól. A lekvárral, túróval, kásával sült hangosoknak kásás, túrós és lekváros kalács (kasovnik, syrovnik, lekvarnik) volt az elnevezése Répáshután.

14 Az itteni idős asszonyok az archaikus kalácsok közé sorolták a lisztből és tejből gyúrt kerek bogácsát (bogát) és ennek sózott hájjal, tepertővel összegyúrt változatát, a krehácot. 12 KniezsaL, 1955. I. 307. 13 MárkusM., 1984. 208. 14 Márkus M., 1984. 209.