Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)
TÁPLÁLKOZÁS
A kenyérsütés technikája azonos volt a szomszédos falvakéval. A kenyeret kétféle liszt keverékéből készítették. A kovásszal erjesztett tésztába kevés köménymagot, ősszel és télen főtt krumplit kevertek. Dagasztáshoz pedig savót használtak. A kelesztőanyagot, vagy ahogyan nevezték, a párt maguk készítették, később a tekenő faláról lekapart tésztát (vykyskd) használták. Majd ezeket véglegesen felváltotta a boltokban vásárolható sörélesztő. Kéthetente sütöttek kenyeret, általában 4—6 darabot, amelyek egyenként 5—6 kilót nyomtak. A kenyérsütéskor különböző tésztafélék is helyet kaptak a kemencékben. Bükkszentkereszten lepényt, lángosokat, vakarákat, madárkákat sütöttek még kenyértésztából. 11 ínséges esztendőkben, amikor liszthiány miatt nagyon takarékoskodni kellett a kenyérrel, de általában a téli hónapok eltelte után, amikor már erősen megfogyatkozott az élelmiszerkészlet, a kenyérliszthez különböző nyersanyagokat kevertek és kenyérpótló lepényféleségeket (chleboviny) készítettek, amelyeket laskának (loksd), tocsninak vagy lángosnak (langosé) neveztek. A laska rozslisztből készült, laposra gyúrt kovásztalan tészta volt. Ha a tésztát krumplival szaporították, krumplis laskának vagy gyúrt krumplis lepénynek (krumpirové lokse, pomágané krumplovniky) nevezték. A kemencében vag} 7 a zárt tűzhely vasplatniján sült laskát a férfiak apró darabokra törve, vászonzacskókban vitték magukkal az erdőbe. A tésztát forró vízzel leöntötték, amitől megpuhult, majd túróval, hagymás zsírral, megsózva fogyasztották. A tocsni alapanyaga reszelt nyers krumpli volt, amelyet rozsliszttel, zsírban pörkölt vöröshagymával, sóval és borssal gyúrtak össze és tepsiben sütötték kemencébe rakva, vagy a zárt tűzhely sütőjében.