Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI

res vonatok kiránduló utasa. Igaz az egyik újság megállapítása, hogy „Nagyrangú magyar írók és írónők közül sokan érdeklődnek alkalmas villatelkek iránt, mert ebben a csendes, kriptái némaságú völgyben nagyszerűen lehet dolgozni. Az éles, tiszta hegyi levegő átjárja a tüdőt, felfrissíti az agyat és a hatalmas fenyvesek és tölgyesek között megtermékenyül a fantázia",

56 de valójában a híres, ismert emberek nem Ujhutára mentek nyaralni az 1930-as években. A panziók, villák megjelenésével kétségtelenül nagymértékben megváltozott a falukép, s ezzel párhuzamosan jelentős infrastrukturális fejlesztések is történtek. Az őslakosság a telkek értékesítéséből és házaik üdülőnek való kiadásával olyan bevételre tett szert, amelyet lakóépületeik felújítására, vag}

7 új lakások építésére fordíthattak. A század első felében kétszer osztottak házhelyeket a falusiaknak: először 1921-ben, majd 1935-ben. Ezáltal nemcsak a lakott terület növekedett meg, hanem az új, a jellegzetes téglaoszlopos tornáccal épített, a hutatelepüléseken megszokott lakóházak száma is. A falukép átalakulása nem járt együtt nagyobb mérvű életmódváltozással, hiszen az újhutaiak többsége továbbra is az erdőkben gürcölt, vagy fuvarozott megélhetése biztosítására. Az 1930-as években fellendülő idegenforgalom még így is nagyon jelentős nyomot hagyott Ujhuta történetében, a község nevének megváltoztatásával. 1938-ban dr. Rónaszéki Trux Lajos a képviselő-testület előtt a következő javaslattal jelent meg: „A község mai elnevezése semmiképpen nem helytálló, mert régebben, amikor üveghuta tényleg volt a községben, lehetett Hutának nevezni, ma azonban ez az elnevezés a tényleges helyzettel semmikép56 Magyar Jövő 35. évf. 28. sz. 1939. április 12.